Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Studia Dacica II.

cognomennek a nomen gentilicum helyén való feltüntetése — Crassus — és a görög Macrobius (cognomen), a névforma, meglehetős egyértelműséggel orientálisra, talán szírre utalnak. (Vö. pl. o. Sarmizegetusa, CIL III 7915... Gaius Gaianus e[t] Proculu[s] Suri neg(otiatores). . .).

7 — Az előbbiek kapcsán adódhat a közelebbi datálás is: 167/168 és talán 212 között állíthatták a feliratot, bár ennél későbbi korhatározás sem tekinthető kizártnak.

8 Crassus Macrobius etnikumához, felirata datálásához döntő lehet, hogy a Daciából ismert negotiatores többségükben orientálisok, ill. szírek voltak, valamint az, hogy ez utóbbiak feliratai időben megközelítően egykorúak lehetnek a defensor Sarmizegetusa-i emlékével.

9 — Figyelembe kell itt venni, hogy míg a II. században a nyugati üzletemberek kimutathatóan fontos szerepet játszottak Daciában, a II. század közepétől és végétől, és főként a Severus-korban az orientálisok kerülhettek fölénybe.

1

0 Az orientálisok (kis-ázsiaiak és szírek) szerepét Dacia két legjelentősebb városi rangú településén: Sarmizegetusában és a coloniai Aurelia Apulensis-ban aláhúzzák a metropolis és a chrysopolis jelzők megjelenése Severus Alexander, ill. Trebonianus Gallus idején.

1

1 Crassus Macrobius de/ensio-ját tehát legvalószínűbben a III. század első évtizedeire, ill. a Severus-korra helyezhetjük, a III Daciae nagy Severus-kori prosperitásának időszakára,

1

2 amelyre talán leginkább Dacia Apulensis két legfontosabb településének: Sarmizegetusának és Apulumnak a fellendülése tekinthető jellemzőnek.

1

3 Tekintetbe véve az ekkortájt Daciában kimutatható orientálisok nagy számát, érthető, hogy az orientális-szír üzletemberek külön collegium-ba

l

i tömörültek, amely a III Daciae e legfontosabb rész-tartományának üzletembereit foglalta magába.

15 A testületi érdekvédelemnek ez a formája (defensio), amely Sarmizegetusában a III. században még egy esetben (defensor lecticariorum)

1

6 megfigyelhető, úgy tűnik, leginkább Severus Alexander idején terjedhetett el.

1

7 Mindebből összegezésként levonható, hogy egy defensor negotiatorum megjelenése Dacia Apulensis-ben legvalószínűbben a tartomány Severus-kori gazdasági-társadalmi viszonyaival hozható összefüggésbe. A feltehetően jórészt orientális-szír üzletemberek súlya a provincia életében a más dunai tartományokból is jól ismert fellendülésre utal, a defensio azonban egyszersmind a prosperitás ellentmondásaira is következtetni 7 IDR III, 2. 203. — A Nyugatra került szírek névformáira: A. Mócsy, ACUD 20 (1984) 61 sköv. 8 212-ben a szírek közül sokan felvették a M(arcus) Aur(elius), ill. Aurelius praenoment és noment, a korábban viselt neveik mellé, ld. A. Mócsy, i. m. 62., E. Tóth, FA 37 (1986) 168 sköv. 9 Vö. V. Christescu, Viata economica a Daciei romane. (Piteçti, 1929) 120 sköv.; M. Macrea, Viata ín Dacia romaná. (Bucareçti, 1969) 322 sköv. 10 Ld. V. Christescu, i. m. i. h.; M. Macrea, i. m. i. h.; Tóth E. in: Erdély története I. (Budapest, 1986) 64. 11 Ld. L. Balla, in: Tanulmányok Erdély történetéből. (Debrecen, 1988) 33 sköv. 12 Vö. L. Balla, ACUD' 6 (1970) 61 sköv., DMÉ 1969—70. 89 sköv. 13 Vö. D. Tudor, Oraçe, tírguri çi sate ín Dacia romaná. Bucureçti, 1968. 73 sköv., 144 sköv.; L. Balla, i. m. i. h. és ACUD 13 (1977) 51 sköv. 14 Vö. V. Christescu, i. m. i. h.; M. Macrea, i. m. i. h. 15 Egy sajátos analógia Pannónia Inferior-ból: CIL III 3343, vö. I. Tóth, Oikumene 2 (1978) 201 sköv. 16 CIL III 1438=IDR III, 2. 314. 17 Vö. HA vita Sev. Alex. 33, 2. 6