Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Pálinkás Patricia: Berettyószentmárton földrajzi nevei

(Osváth lí, 241.; 248.). 1848-ban mind az orosz, mind a magyar csapatoktól sokat szenvedett a falu (Borovszky 50.). Az 1850-es évek második felében önkéntes napszámos munkával kezdték meg a Berettyó szabályozását (Borovszky 263.). \ Földrajzilag nagyon ke4vező helyen fekszik Szentmárton, utak találkozásánál, s folyóvize is van. A tiszai vasút elkészültéig a Biasini-féle gyorskocsi állomáshelye volt (DPL. 726.). Ez magyarázhatja, hogy a tagosítás előtt három csárdája volt, a Furtai régi út mellett a Bócson, a Csárda-háton és a Péntek-halmánál. A tagosítás után a falu alá, a Bócsipusztára építettek egy Hámszárító nevű csárdát is még (Osváth II, 247— 48.). A helységnévtárak tanúságtétele szerint a falu határa az 1870-es évektől meghaladta mindig a 12 000 kataszteri holdat, 1913-ban volt a legtöbb, 12 236 k. hold. A lakosság száma a múlt század 70-es éveitől, amikor 1000 körül mozgott, 1913-ra elérte az 1541-t, 1930-ra pedig az 1967-t. 1945-ben jelentős területek kerültek Bakonszeg, Mezősas, Mezőpeterd és Újfalu tulajdonába, így most kb. 6000 k. hold Szentmárton határa. A községet 1970-ben Berettyóújfaluhoz csatolták. Berettyószentmárton és határa több Árpád-kori településből alakult ki, amelyek emlékét ma is önálló puszták neve őrzi. Szentmárton történetével való összekapcsolódásukat nyomon követhetjük a következő szócikkekben: Aka, Bócs; Kórógy; Nyék; Szentadorján; Szent Dénes; Szomojom; Üjlak. Az adattár felépítése Munkám fő része az adattár. Ez a névtár a jelöltből, a denotátumból kiindulva, a földrajzi elv alapján épül fel, a neveket szoros betűrendben tartalmazza. Talán nem is egészen helyes csak adattárról beszélnünk, hiszen annál többet tartalmaz, mint amit a cím után feltételezhetünk. A névtár szócikkekből építkezik. Minden egyes szócikk három egységre oszlik. Az első részben az adatközlőktől kapott adatokat ismertetem. Ha több alakváltozat állt rendelkezésemre, a gyakorisági előfordulásukat próbáltam figyelembe venni, és sorrendben közölni. Ezekből választottam ki a címszót, amit köznyelvi formában írtam Fábián—Földi— Hőnyi földrajzi nevekre vonatkozó helyesírási szabályzat alapján (Fábián Pál—Földi Ervin—Hőnyi Ede: A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai Bp. 1972). A fonetikus lejegyzésű szinkron nevek után a történetiek következnek kronologikus sorrendben. Természetesen,> ahol csak történeti név található, az először előfordulót, illetve a leggyakoribb formát emeltem címszóvá. A kihalt neveket (+) jellel jelöltem meg. A címszó után a térképeken való elhelyezkedésre utaló szám következik. A történeti nevek nem kerültek térképre. Azok a nevek amelyek előtt nem áll (-}-) jel, illetve utána szám, a szomszédos községek: Bakonszeg, Fúrta, Mezősas, Mezőpeterd, Berettyóújfalu határába került részek megnevezései. Ezeket a neveket is fontosnak tartottam felgyűjteni, mivel egyes korszakokban Szentmártonhoz tartoztak, így nem biztos, hogy az ottani gyűjtők foglalkoznak velük, s feledésbe mehetnek. Természetesen ez a felfogás az 1970-ig létező állapotokat mutatja, hiszen akkor a községet és határát Berettyóújfaluhoz kapcsolták. 233