Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

Varga Gyula A paraszti élet körvonalai a XVIII. századi első felében egy protokollum tükrében Az ötlet, hogy a szóbanforgó protokollum alapján próbáljuk megrajzolni egy falusi társadalom pillanatképét, Szabó István professzortól származik. 1948 nyarán, amikor munkatársaival, barátaival a Bocskai hagyományokat akkor még híven őrző Kismarjába tett egy kirándulást, á városi magtár padlásán egy félreeső zugban megtalálta az 1731—1733 között keletkezett 226 oldalas kéziratot. Rövid lapozgatás után megállapította, hogy ez a jegyzőkönyvsorozat lényegében feltárja a közösség mindennapi életét, így — megfelelő kitekintéssel — alkalmas arra, hogy a falusi, paraszti életforma egészéről képet adjon. Azóta — viszonylag bőséges levéltári források alapján — megírhattam falum mintegy 800 éves történetét. (Egy falu az országban. Kismarja életrajza a felszabadulásig. Debrecen, 1978.) Munkámban néhány esetben jelen jegyzőkönyvre is hivatkoztam, de ott, ahol más források álltak rendelkezésemre, szándékosan kerültem ezt a számomra oly becses iratot, mert Szabó István első felhívása óta mindig foglalkoztat a gondolat, hogy érdemes lenne teljes mélységben kibányászni a kincseket, melyeket ez a forrás magában rejt. A történetíró örök dilemmája többek közt, hogy a különböző időben keletkezett, különböző minőségű forrásokból származó adatok „összevágásával" kénytelen megszerkeszteni a vélt történelmi összképet. Itt viszont a három évbe s egyetlen forrásba sűrített adatsorozatnak minden eleme egybe tartozik, egyetlen élő valóságot tükröz. Ugyanazok a szereplők élik meg az eseményeket, foglalnak állást, helyezkednek bele a különböző szituációkba: halásznak, szántanak, jószágot őriznek a pásztortűznél, vásárra járnak, verekednek a korcsmákban, táncolnak és káromkodnak, szemmel vernek, titkos boszorkányságot művelnek. S perlekedéseik közben „kifecsegik" teljes életüket: milyen földrajzi táj veszi őket körül? Milyen a telkük, házuk, ruházatuk, felszerelésük? Milyen rend szerint örökölnek? Hogyan tartják állataikat? Hogyan művelik földjeiket? Milyen a családi, rokonsági szervezetük? Fény derül arra is, milyen a faluközösség önkormányzata, társadalma, erkölcsi felfogása, etikai magatartása. Szóval egy pillanatkép tárul elénk a XVIII. századi faluról, mely minden részletében egyetlen szerves egészet tükröz. Egy torzításmentes valóságot, melyben nincs mód manipulációra. A kísérlet arra is jó, hogy kipróbáljuk, mire képes egyetlen jó forrás? Hiszen az újabbkori forrásbőség rendszerint arra csábítja a kutatót, hogy az egyes forrásokat ne elemezzék végig minden szempontból, teljes rész159 •