Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig
volna, hanem összekötötték, erősítették a kapcsolatot az egyes letelepült csoportok között. A nagy folyók is összeköttetést teremtettek, nem választóvonalak voltak. A paleolitikumban (őskőkor) — 12—10 ezer évvel időszámításunk előtt — folyó életnek a nyomai, hátrahagyott tárgyi bizonyítékai nemcsak Sárrétudvari, de az egész Tiszától keletre eső régióban elenyésző számban kerültek eddig elő. A szomszédos Szabolcs-Szatmár megye területéről egyetlen helyről, Tiszalökről 5, Csongrád megyéből pedig Szegedöthalomról 6 ismert őskőkori lelet. A rénszarvascsordák nyomában járó, azok vonulását követő paleolit embercsoportok életfeltételei pedig ha nem is a legkedvezőbbek voltak, — de bizonyos helyeken a folyóvölgyekben, löszhátakon adottak. így az egész Alföld és Tiszántúl területén várható leletek előkerülése. Az eddig ismert lelőhelyek Dunaföldvár*, Madaras 8, Szeged-öthalom, a Tisza medréből Szolnok-Tószeg térségéből előkerült csont edénykék 9, Tiszalök, — csak jelzik az Alföld és a Tiszántúl benépesedését az őskőkorban. A mezolitikum (középső kőkor) — időszámításunk előtt 8000 körüli időszak — leletekben való szegénységét jóllehet nem enyhíti a HajdúBihar megye területéről (Nagyléta, Hajdúbagos) előkerült néhány mezolit eszköz 1 0, de az Alföld és a Tiszántúl neolitizálódási problémáinak a megoldásában e terület szakkutatói számára egyszer bizonyára fontos fogódzókat fog jelenteni. Máig sem tisztázottak ugyanis azok a problémák, hogy a neolit (újkőkori) — időszámításunk előtt 5000-től — népességnek, akik a folyóvölgyeket megszállták és az esetlegesen meglévő és helyben maradt mezolit népességnek milyen volt, s volt-e egymással kapcsolata. Mely kultúra hordozója volt az a népesség, amely átvette az időszámításunk előtt 6000—5000 közötti évszázadokban végbemenő neolitikus forradalom eredményeit. 1 1 Ezek meghatározóak voltak az emberiség fejlődésének további menetére, valóságos „agrárforradalom" volt. A termelő gazdálkodás felváltotta a korábbi vadászattal, halászattal s ezt kiegészítő gyűjtögetéssel jellemezhető életformát, amely az emberek kiszolgáltatottságát, az élelemhez jutás esetlegességét némileg enyhítette. A vízfolyások és erek mellett az árvizektől védett partos területeken, félszigeteken építették fel házaikat, s a körülötte elterülő termékeny iszappal öntözött 5 VÉRTES László: Az őskőkor és átmeneti kőkor emlékei Magyarországon (Budapest, 1965) 199. — BÓNA István: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. (Budapest, 1986) 16. 6 BANNER János: Az első alföldi paleolit-lelet. Dolgozatok 12. (Szeged, 1936) 1—14. 7 CSALOGOVITS József: Tolna vármegye múzeumának újabb szerzeményei. In: Tolna vármegye múltjából (1936) 7—14. 8 T. DOBOSI Viola: Űj felsőpaleolit telep az Alföldön. = Archaeológiai Értesítő 94 (1967) 184—193. 9 VÉRTES, László: Zwei paläolitische Gefässe aus der Theiss. Folia Archaeologica 14 (1962) 7—11. 10 SZATHMÁRY László: A Déri Múzeum mezolitikus leleteiről. Múzeumi Kurir 26 (1978) február 3—6. — Lásd ott a további irodalmat is. 11 CHILDE, G. V.: Az európai társadalom őstörténete. (Studium könyvek 35.) (Budapest, 1962) — RACZKY Pál: A Tisza-vidék kulturális és kronológiai kapcsolatai a Balkánnal és az Egeikummal a neolitikum, rézkor időszakában (Szolnok, 1988) 37. kép. 14
