Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig

M. Nepper Ibolya \ Sárrétudvari és környéke a XIII. századig Sárrétudvari (1910-ig Biharudvari) a Nagysárrét hatalmas teknőjének északi hátságán terül el.

1 Legmagasabb pontjai a határnak a halmok (zömükben — ma már tudjuk — kurgánok

2), melyek tengerszint feletti magassága itt 90—94 m között van. Ilyen a Tikicsér-, Szabó-, Fél- (vagy Ferendek-), őr-, Balázs- (1910-ben elhordták), Ökrös halom. A többi halom tengerszint feletti magassága a környéken 80—90 m között van, s így a sárréti mocsár terjeszkedésével, helyének bizonyos fokú változtatásával ezek nagyrészének lába már „belelóg" a mocsár szélébe. Csapadékos időszakokban körülöttük 40—60 cm magasan áll még ma is a víz, mint például a Hízóföld közepén emelkedő kis halom körül.

3 Ezt az Ö-Berettyó felé lejtő nagy hátságot szeszélyesen kanyargó erek szabdalják fel. Udvaritól északra az Eszteró ér, Pap ere, Kakas ér, keleten és délen Nyársasér (Eszteró csatorna), délnyugaton és nyugaton a falu alatt a Kertalja ér, s a Szerep-Udvari határnál a Körtvélyes ér. Északnyugaton a Hangás ér kígyózó vonala szabdalja a felszínt.

4 À tulajdonképpeni, árvizek által nem háborított, megtelepedésre alkalmas szárazulat kevés. A vízszabályozások után a művelés alá fogható terület pedig természetesen megnövekedett, — de itt több ezer éves emberi megtelepdésre utaló nyomokat igen gyéren találtunk. Vizsgált területünk régészeti korszakainak felvázolásában a tágabb környezetet kell figyelembe venni, s a természetföldrajzi adottságokat összekapcsolni a felszínen talált tárgyi leletek vallomásával. Nem különíthető el a mai Udvari a mai Báránd, Biharnagybajom

v. Füzesgyarmat, Szerep s Püspökladány határától. A kanyargó ereknek vagy széles vízfolyásoknak egyik, esetleg jobb, másik esetben baloldali „szigete" tartozik vizsgált területünkhöz. Ezek a kis erek, folyások nemhogy elválasztották 1 PAPP Antal: Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középső részében történeti adatok alapján = Földrajzi Közlemények LXXXIV. (Üj folyam VIII. 1960) 1. sz. 77—. 2 M. NEPPER Ibolya 1987. évi terepbejárása. 3 Az 1984. évi csapadékos későtavasz—koranyár idején a halom északi és nyugati oldalát nem lehetett száraz lábbal megközelíteni. 4 Az 1987. évi késő-őszi terepbejárást megnehezítette, hogy az egykori ereken, vízfolyásokon keresztül kisebb esőzések után is csak a hidaknál lehetett átkelni. 13