Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
hosszúsága pedig 10 öl volt. Ezt azonban eladni nem adhatta el, halála után a telek a földesúrra szállt vissza. 15 8 1812-ben pedig két ember házcseréje csak a földesúr tiszttartója, Vágó János és „a Bírák Uraimék tudtával s Hírével" mehetett végbe. 15 9 Hogy miért kellett a házcseréhez az uraság engedélye, jól megvilágítja a következő eset. Madar Sándor elcserélte házát és telkét az uraság engedélyével Kiss Sámuellel, arra hivatkozva, hogy „feles számú gyermekeit" csak így táplálhatja. Munkaképes korú fia ugyanis katona lett, maga pedig „sinledező", azaz beteges. A cseréért Kiss Sándortól harminc forintot kapott. Ez a csere nyilvánvalóan érintette a földesúri adóalapot, amelyről a tiszttartónak tudnia kellett. 16 0 A földesúr tisztje különösen szigorúan vette, ha a határbeli tartozékokat adták-vették, cserélték, vagy elzálogosították. 1810-ben az úriszéken került tárgyalásra, hogy a lakosok a ház után való földeket szabadon elidegenítik, zálogba adják a földesúr tudomása nélkül, sőt ha több gyerek van, 1/8-ad teleknél kisebb részre osztják, s így „magok is szegénységet tapasztalnak, mind a Publicum, mind a földes Uraság nagy hátra maradást szenved, mert az erő széllyel menvén a szolgálatot nem telyesíthetik". 16 1 Álláspontja itt is teljesen világos, hiszen a földesúr az adóalapot védelmezte. Éppen ezért az úriszék úgy határozott, hogy a zselléresedés tiltását a templom előtt is ki kell hirdetni. Mint a fentiekben utaltunk rá, a szőlőskertek osztása is a földesúr tudtával és engedelmével történt. Éppen ezért az urasági tiszt a szőlők forgalmát is ellenőrizte. 1801-ben például az került terítékre, hogy számos szőlősgazda, aki korábban szőlőjét eladta, most vissza akarja szerezni. 16 2 Az ügyben Fehér Miklós uradalmi tiszt a következőket rendelte: „Ha a szőlő Atyai Örökség s a Méltóságos Földes Uraság engedelméből s megegyezéséből adatott háza után, s ha szükségből illendő áron eladta, két fél szomszédgyának is helyben hagyásával", visszaválthatja, ha a vételárat visszaadja. 16 3 Abban az esetben viszont, ha a gazda a szőlőjét romlásba viszi, gyepesedni hagyja, nem műveli, s ha az új tulajdonos azt jobbá teszi, vissza nem követelhető. Az adóalap védelme itt is teljesen nyilvánvaló. Az úriszék összetétele 1791-ben például a következő volt. Bárándot Nagy István és Földesi Mihály képviselte, Sárrétudvarit a főbíró, Bodó Péter és Vigh András esküdt, Nagyrábét pedig Pap János és Farmosi János. A jegyzőkönyvet Újvárosi József bárándi jegyző vezette. Az elnök természetesen a váradi püspökség sárréti számtartója, nemzetes Szilvái János volt, aki mindenkor a döntő szót mondta ki. 16 4 Az úriszék elé csak komolyabb természetű ügyek kerültek. Kis Istvánné udvari lakos panaszát Németh Gergely ellen azzal utasították el, „hogy az efféle aprólékossággal a Tekintetes tJri Szék ne terheltessék". 16 5 158 HBML. V. 668. a. 1. 10. p. 159 HBML. V. 668. a. 1. 1802. febr. 12. 160 HBML. V. 668. a. 1. 53—54. p. 161 HBML. V. 668. a. 1. 26. p. Űriszéki végzés kihirdetése. 1810. 162 HBML. V. 668. a. 1. 34—35. p. 163 Ebben Fehér Miklós a korabeli magyar törvényekhez és törvényes jogszokásokhoz tartotta magát. 164 HBML. V. 668. a. 1. 1791. 165 HBML. V. a. 1. Sedr. prot. 1791. nov. 3. 27. p. 112
