Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
Az egyház anyagi ügyeit a curator (gondnok) intézte, akinek a feladata a gazdálkodástól kezdve az egyházi épületek (templom, iskolák, paplak stb.) állagának megóvásáig, illetve újak építéséig terjedt. Az egyház curatora 1763-ban például öreg Rábéi István volt, 1769-ben pedig Kántor János, 1796-ban pedig Szabó János. 15 2 A sárrétudvari református egyház is készíttetett magának pecsétnyomót 1830-ban a következő körirattal: „SIGILL. PAROCHI ECCL. H. C. UDVARIENSI. 1830." Azaz az udvari református egyház pecsétje. 15 3 A földesúr és a jobbágyközösség viszonya Sárrétudvari szerencséjére a község nem volt uradalmi központ, ezt a szerepét Báránd töltötte be, ahol az ottani tiszttartó felügyelete alá tartozott Báránd, Nagyrábé és Sárrétudvari. Ezt a három községet együttesen nevezték a váradi püspökség sárréti uradalmának, amelynek tiszttartója Bárándon lakott. 15 4 Ez egyben azt is jelentette, hogy a földesúr így a mindennapi életbe kevésbé szólt bele. Majorsági gazdálkodásra ugyan már a XVIII. század közepétől vannak adataink, de ennek mennyisége lényegesen nem nőhetett a következő száz évben sem. Fényes Elek szerint a külön kezelt urasági táblák nagysága a feudalizmus legutolsó időszakában sem haladta meg a 274 holdat. 15 5 Ezt a területet a jobbágyok robotmunkával művelték meg, amelyről az 1772-es urbárium úgy rendelkezett, hogy azt minden telkes gazda két marhával, a maga szekerével, szántáskor pedig négy marhával, a maga ekéjével és boronájávai köteles végezni. Ha egy gazda vagyoni állapota ezt nem teszi lehetővé, mással fogjon össze, azaz „cimboraságban" szántsanak. 15 6 A termelt gabonát rendszerint Bárándra kellett behordani. A földesúr gondosan vigyázott arra, hogy a telkeket tudomása, jóváhagyása nélkül ne forgalmazzák. Ez részéről természetesen érthető, hiszen mindez az adóalapot is érintette. A XVIII. század végén például a község elöljárósága a „tekintetes Officiolatus engedelméből" — azaz a bárándi tiszttartó tudtával — adott egy házhelyet és egy malomhelyet Barkóczi István helybeli lakosnak. 15 7 Ennek hossza napnyugat felé 49 öl, széle pedig a malomtelekkel együtt 11 öl volt. 1801 júniusában pedig az elöljáróság a „Földes Uraság Gremiális Tisztye Fő Számtartó Fehér Miklós Űr" útmutatása szerint adott az úgynevezett Pejre utcán az ivókúttól keletre Nagy Mihály szomszédságában házhelyet egy asszonynak, amelynek az utca felőli szélessége hat'öl, a déli irányba eső szélessége 8 öl, 152 Vö. BARCSA J. 1908. II. 211. és TtREL. I. 31. 1. Canonica visitatio 1763., 1769., 1796. Ekkor egyébként nagyon jókat mondanak a prédikátorról, Gerendási Mátyásról is. Kedvelik! Az oskolamestert, Váradi Györgyöt ugyancsak dicsérik: „a retorikától fogva tanít a declinatioig". A mester praeceptorával azonban nincsenek megelégedve, ezért elbocsátják. A lányok tanítójával, akinek egyébként 71 tanítványa volt, az volt a legnagyobb baj, hogy az elöljáróktól nem akar függeni, „nemességét hány tor gatja". 153 Lenyomata a TtREL. I. 31. d. 20. állagban. 154 Vö. BÁRSONY I. 1979. 59—116. és HBML. V. 668. a. 1. Prot, sedria. 1791. nov. 3. 27. p. Az udvari, a rábéi és a bárándi tanácsbeli személyek által nemzetes Szilvái János „sárréti számtartó úr" elnöklete alatt tartottak úriszéket. 155 FÉNYES E. 1851. IV. k. 228. 156 HBML. IV. A. 1. d. 26. 157 HBML. V. 668. a. 1. 10. p. 111
