Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
a határban 28,5 pozsonyi mérő szántót és hat pozsonyi mérő kaszálót. Ugyanezt mondhatjuk el egy másik Török családról, ahol ugyancsak három gazda birtokol közösen 30,5 pozsonyi mérő szántót és négy pozsonyi mérő kaszálót, összesen harminckét közösen birtokló nagycsaládról tesznek említést. Van olyan család, ahol négy gazda él közösségben, mint például öreg Szőke Péter, fiatal Szőke Péter, Szőke Mátyás és Szőke Sámuel, összesen három pozsonyi mérő belsőség van a kezükön 42 1/4 pozsonyi mérő szántóval és hat pozsonyi mérő kaszálóval, ötvenkét főt írtak össze a házas zsellérek kategóriájában. Szinte valamennyiük kezén volt belsőség és szántó is, amelynek nagyságrendje belsőség esetében egyetlen esetben érte csak el az egy pozsonyi mérőt, általában egynegyed és háromnegyed pozsonyi mérő között ingadozott, a határban két, három, négy pozsonyi mérő szántójuk volt, igaz egyetlen esetben találkoztunk nyolc pozsonyi mérővel is. Rét viszont nem járt a zsellértelekhez, ami egyúttal azt is jelzi, hogy jószáguk sem volt, amely közvetetten bizonyítja, hogy az osztás alapja a jószágállomány lehetett. Házatlan zsellér összesen harminchét fő volt! Belsőségük nincs, tehát más házánál vagy telkén éltek, szántóval viszont rendelkeztek. Nem is kis mértékben, hiszen a kezükön lévő föld közelített a házas zsellérekéhez, sőt néhány esetben kaszálóval is rendelkeztek. Néhány kirívó példa: a házatlan zsellér Borsos István kezén 17,5 pozsonyi mérő szántó volt és két pozsonyi mérő kaszáló (rét), Füleki Sámuel kezén tizenöt pozsonyi mérő szántó és három pozsonyi mérő kaszáló, özv. Láposi István pedig a határban 19 1/4 pozsonyi mérő szántót használt két pozsonyi mérő kaszálóval együtt. Ezekben az esetekben jogosan tételezünk fel nem jelentéktelen jószágtartást is, amely alátámasztja felvetésünket a „tehetség" alapján történő újraosztásos földközösséggel. Az 1770 novemberében végzett felmérés szerint százötvennégy szőlőtulajdonos is volt Udvariban összesen 123 3/4 kapás terjedelem birtokában. A szőlősgazdák száma tehát a nem sokkal korábban történt osztás óta valamivel gyarapodott. Az 1772-ben bevezetett urbárium — amely természetesen a központilag kiadott irányelveket érvényesítette — a régebbi állapotokhoz képest új helyzetet teremtett. 10 4 Száztizennyolc telkes jobbágyot írtak össze. A számuk tehát az előzetes felméréshez képest ötvenöt fővel kevesebb, amelynek oka az lehet, hogy megszűnt a közös nagycsaládi birtoklás, legalábbis papíron. Egész telkes jobbágy egyetlen sem volt, minősítésük 3/8-tól 1/8-ig terjedt. Ennek azonban a belső telek nagyságához szinte semmi köze sem volt. A féltelkes László Andrásnak például egy pozsonyi mérő belsősége volt, míg az ugyancsak féltelkes fiatal Rábai Istvánnak ennek a kétszerese. A szántó nagyságában is lehettek kisebb-nagyobb eltérések. így például a féltelkes öreg Cs. Rábai Istvánnak tizennyolc pozsonyi mérő szántója volt, míg az ugyancsak féltelkes Nagy Andrásnak tizenkilenc pozsonyi mérő. Ilyen ingadozások a rét nagyságrendjénél is kimutathatók. Érdekes, hogy házatlan zsellérnek neveztek két olyan személyt, akiknek belsőségük valóban nem volt, viszont 2/8-ad teleknagy104 HBML. IV. A. 1. d. 26. Udvari urbáriuma. Kiállítva 1772. jan. 21. Végleges hitelesítése 1774. febr. 8. 102
