Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig

sággal jegyezték be őket, s így 1/8-ad teleknagyság felett telkes jobbágyoknak számítottak volna, mint ahogyan valóban volt is szántójuk 8,5, illetve 9,5 pozsonyi mérő nagyságban, két-két pozsonyi mérő réttel. A házas zsellérek száma ötvenkilenc fő volt, valamivel tehát több — hét fővel — mint az előzetes felmérésben. Szántójuk szinte valamennyinek volt, amelynek nagysága egy és három pozsonyi köböl között ingadozott, amelyhez rét csak öt zsellér esetében tartozott. A házatlan zsellérek száma huszonhárom fő, három kivételével valamennyinek volt kicsinyke szántója egy és két köblös között. Sőt, egyiküknél volt egy pozsonyi mérő rét is. Végül összegzésként a következő ladatokat közölhetjük. Az úrbérrendezés eredményeként a telkes jobbágyát kezén 48 1/8-ad jobbágytelek volt, 112 3/8-ad pozsonyi mérő belsőséggel, * 1618 pozsonyi mérő szántóval és 429 1/2 pozsonyi mérő réttel, amely után 2683 8/40 igás vagy 5366 8/20-ad gyalog robotot kellett teljesíteni. A házas zsellérek kezén 28 1/4 pozsonyi mérő belsőség volt, 98 pozsonyi mérő szántóval és 8 1/2 pozsonyi mérő réttel, amely után összesen 1062 nap gyalog robotot kellett teljesíteni. A házatlan zsellérek kezén összesen 44 1/2 pozsonyi mérő szántó volt és egyetlen pozsonyi mérő rét, amely után összesen 408 nap gyalog robotot teljesítettek. A kommunitás pedig összesen 80 pozsonyi mérő szántót használhatott, s 100 pozsonyi mérő rétet, amely után 234 nap igás robotot vagy 468 nap gyalog robotot teljesített a közösség. Ezen felül a falu egésze árendába adott 177 rénes forintot, 51 icce vajat, 103 kappant, 103 csirkét, 610 tojást, természetesen az urbáriumban előírt egyéb terhek mellett. Végül tudnunk kell, hogy a falut az ún. második osztályba sorolták, amely azt jelentette, hogy egy egész jobbágytelek huszonnyolc holdat jelentett 1100 négyszögöllel számítva, s ehhez 12 kaszás rét tartozott. Most pedig vizsgáljuk meg azt, hogyan alakultak a fenti állapotok 1828-ra, amelyet az akkor készített országos összeírás tükrében végezhetünk el. Ekkor a községben összesen 780 adó alá eső személyt (férfit, nőt 18 évestől 60 évesig) vettek számba. A 289 telkes jobbágy gazdaságra 131 házas zsellér és egyetlen házatlan zsellér esett. Arányuk tehát hozzávetőlegesen kettő az egyhez. A telkes jobbágyokból 60 fő rendelkezett 1/8-ad jobbágytelekkel, azaz éppen csak hogy elérte azt a küszöböt, amely megkülönböztette őket a zsellérektől. 146 fő rendelkezett 2/8-ad jobbágytelekkel, 49 fő 3/8-ad jobbágy telekkel, 26-an féltelekkel, heten 5/8-ad jobbágytelekkel, s mindössze egyetlen jobbágy kezén volt 7/'8-ad jobbágytelek. Egész telkes jobbágy nem volt. A kommunitásnak volt 5 5/8-ad telke, nemesi birtokként pedig 5 3/8-ad jobbágytelket vettek számba. Az úrbéri telkek számát az összeírás kilencvenháromra tette, amely csak úgy értelmezhető, ha a zsellérek kezén lévő úrbéri földeket is beleszámítjuk. E szerint a kezükön lévő földmennyiség összesen 6 3/8-ad teleknek feleit meg. Ettől függetlenül az urbáriumban említett telekmennyiség és az 1828-as összeírás telekmennyisége között komoly eltérés mutatkozik, hiszen az előbbi 48 1/8-ad telekről, az utóbbi 93 jobbágy telekről tesz említést. A kettő közötti különbséget enyhíti, hogy 1772-ben nem vették számba a kommunitás kezén és a nemesek birtokában lévő jobbágytelkeket, mint ahogyan a zsellérekét sem. így az 1772-es felmérés telki ál103