Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Sz. Máthé Márta: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. II. Bronzkor

Sz. Máthé Márta Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori teli-településén 1977—1982 között II. Bronzkor I. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET A neolitikus szintek tetején keletkezett humuszra, mely 25—40 cm-es vastagságban fedte a felszínt, az első házakat a korai-középső bronzkor határának idején emelték.

1 Az 1977-ben megkezdett I. szelvényben (I. felület) az I. sz. É—D irányú Zo/ta/'-ároktól Ny-ra csak töredékes házmaradványokat tudtunk észlelni. Az 1978-ban feltárt és az I. felülethez 2 m-es tanúfallal (melyet 1980-ban lebontottunk) c-atlakozó II. felületen feltárt házmaradványoknak az I. felület házaival való összefüggésbe hozatala a fent említett körülmények okozta nehézségek miatt, s azért is, mert a halom K-i széle felé eső területen igen erős volt az erózió működése, meglehetősen problematikus. Nehezíti az értékelést az is, hogy a járószinteket már a bronzkor folyamán, azaz a házak fennállásakor vagy röviddel az elpusztulásuk után nagy mértékben összeásták (gödrökkel, cölöplyukakkal, oszlophelyekkel), omladékkal planírozták és sokszorosan megújították. így adódik, hogy egyes jelenségeket értékelni nem, csak konstatálni tudunk. A mélységadatok sem objektívek, mert előfordulhat, hogy ugyanannak a házpadlónak a nívója az eróziós csúszás miatt több 10 cm-rel eltér egymástól. A legalsó megtelepülési szint mind a házak méretében és irányításában, mind szerkezetében eltér a felette húzódó három szinttől, azonban a leletanyagot tekintve a 3. szint bizonyos átmenetiséget tükröz a 4. és a 2—1. szint kerámiája között. A legalsó, azaz a legelső, 4. szintnek nevezett rétegből a következő házmaradványok kerültek elő. Az I. felület Ny-i felében, hossztengelyével ÉK—DNy-i irányba tájolva húzódott a 8. ház, amelynek kétszer felsározott járószintjét bontottuk ki. A ház K-i széle megmaradt, valamint az ÉNy-i sarokban egy kis részlete a Ny-i oldalnak, s így lehetővé vált, ha a hosszának nem is — ez mindkét irányban el volt vágva a szelvényfallal —, de szélességének a hozzávetőleges megállapítása (cca 6 m). Szintén ÉK—DNy-i irányban volt tájolva (de nem azonos szögben a 8. házzal) a Zoltai hosszú árka által elvágott 10. ház is, amely járószintjének csak igen töredékes részei maradtak meg. DNy-i sarka kis részletben megmaradt, valamint roncsolt padlótöredékei. Az I. felületen egy harmadik házpadló roncsai is jelentkeztek, ezt is elvágta Zoltai árka, azonban megmaradt egy sarka, és a padló széle nyomon követhető volt bizonyos darabon (9. ház). A 10. és 9. ház egymáshoz való viszonya a roncsolások miatt nem tisztázható, azonban a 9-es gyaníthatóan szuperpozícióban volt, azaz annak építésekor roncsolhatták el a 10. házat. A II. felület feltárásakor azonos szinten talált padlómaradványokkal ( 15. ház) kiegészítve a 9. ház ÉNy—DK-i irányba tájolt, cca 5—5,5 m széles és 12— 12,5 m hosszú ház padlószintje került elő. Ezzel párhuzamosan D-i irányban, keskeny közzel elválasztva (cca 1,5 m) újabb házpadló maradt meg, szélessége közel azonos az előzővel, Ny-i szélét a Zoltai-á.rok, K-i szélét pedig az erózió pusztította el ( 14. ház). Ettől D-re, szintén kis közzel elválasztva (cca 0,80—1,20 m) ugyanilyen tájolású házpadló húzódott, azonban a D-i 1 A házmaradványok értékelésekor meglehetősen nagy nehézségeket okoz a bronzkori kultúrréteg viszonylag vékony volta, valamint az a sajnálatos dolog, hogy bár jól dokumentálva, de csaknem végig húzódik az I. felület közepén Zoltai árka, s a dokumentáció nélküli, váratlan helyeken előbukkanó korábbi feltárások árkai, valamint egy hatalmas kincsásó gödör. Ezek igencsak zavarták az egyébként is rossz megtartású padló- és egyéb házmaradványokkal kapcsolatos megfigyeléseket: 129