Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Sz. Máthé Márta: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. II. Bronzkor

folytatása befutott a metszetfalba, K-i és Ny-i széle a 14. házéval azonos sorsú (16. ház). A legalsó (legkorábbi) szint házmaradványaiból megállapítható, hogy a tájolásra építkezéskor nem sok ügyet fordítottak, a 9. (15.), 14. és 16. ház egymás mellett párhuzamosan, kissé DK—ÉNy irányba van állítva, míg a 8-as ház ezekre merőlegesen, bár nagyobb távolságra, hossztengelyével ÉK—DNy-i irányba eltolva. A 10. háznak nevezett maradványok tájolása részben korabeli, részben modern pusztítás miatt bizonytalan, bár úgy tetszik, független az előbbiektől. A 8., 9. (15.), 14. és 16. sz. házak egy időben álltak, míg a 10. sz. roncsokból ugyanez nem állapítható meg. A 4. szint házpadlói meglehetősen egységes képet mutatnak, annyira, hogy az építésre, a ház szerkezetére vonatkozó adatokat is leolvashattuk belőlük. Feltűnő — a 8-as házat leszámítva —, hogy elenyésző mennyiségű az égett omladék ezen a szinten, különösen a II. felület házainál. A járószint vékonyan, egyenetlenül van lesározva, nincs átégve, sem a falból, sem esetlegesen a tetőről származó patics nem borította. Az értékelhető hosszanti padlószéleknél sűrű cölöplyuksorok (oszlophelyek) vonulnak. Ezek összefüggéseinek kiértékelése nem jelen dolgozat célja, azonban az már most is látható, hogy faváz szerkezetű házakkal van dolgunk. Talán e mellett szól a járószint hamus, kormos réteggel borított volta is. A tetőszerkezetre nézve biztos támpontunk nincs, ugyanis a házalapok értékelhető rövid oldalán lévő cölöplyukak egyike sem nevezhető egyértelműen szelement tartó ágasfa helyének , azonban elképzelhető az is, hogy a fal favázas szerkezete tartotta a tetőszerkezetet is. A házak berendezéséből csak a tüzelőhelyekre kaphatunk némi támpontot. A 8. ház mindkét járószintjén lesározott, megállapíthatatlan formájú tűzhelyroncs volt, nem ugyanazon a helyen, azaz a padló felújításakor a tűzhelyet nem ugyanoda telepítették. A 4. szint többi házmaradványában nem volt értékelhető tűzhely vagy arra utaló nyom. A 4. szintre tehát erőszakos pusztítás látható nyoma nélkül települt rá a 3. szint, 3 rétegben megújított házaival a II. felületen. Az I. felület házmaradványainál nem ilyen egyértelmű a kép, mert az 5. házat éppen középen vágta el Zoltai árka, déli felénél Tompa (?) árka, s a megmaradt padlótöredékekből nagyon keveset lehet kiolvasni. Az 5. háznak nevezett objektum hossztengelyével kissé ÉK—DNy-i irányba van eltolva. Ny-i széle bizonyos mértékig megmaradt, néhány cölöplyukkal tagolva, K-i szélét az erózió tette elmosódottá. É-i és D-i végét pedig a különböző korú beásások és kutatóárkok pusztították el. Fentiek miatt az I. felületben lévő 5. ház és a II. felületben lévő 13. ház egymáshoz való viszonyának tisztázása lehetetlen. Csak gyanítható, hogy a 13. ház is ugyanolyan irányítású és méretű volt, tehát ÉK—DNy-i hossztengelyű, de hogy hol volt köztük a fal D-i, ill. É-i lezáródása, és mekkora volt a két ház közötti távolság, a fennmaradt omladékokból nem olvasható ki. A 3. szinthez gyakorlatilag 2 ház tartozik, az 5. sz. az I. felületen -—ehhez csatlakozik talán délről a II. felületbe eső kis padlódarabka is, melyet 12. ház névvel jelöltünk. A másik, 3. szintbeli ház a 13-as sz., kétszer megújított, azaz 3 rétegben megmaradt járószintjével, cca 100—102 cm mélységben. A 13. ház utolsó felújítása csak a II. felület D-i részén maradt meg, É-on ugyanabban a magasságban lokalizáltuk a 12. sz. házat, azonban nem egyértelmű, hogy ez a roncs a 13. ház legfelső rétegével van összefüggésben, vagy az 1. felületben lévő 5. ház D-i végét képezi. Az 5. (12.) ház padlónívóján meglehetősen kevés omladék s egy letapasztott tűzhelyroncs maradt meg, a padló korabeli gödrökkel és amorf beásásokkal tovább roncsolt. A 13. ház legalsó, eredeti járószintje vékony agyagréteggel, ill. hamus-kormos-pernyés földdel borított. A lezuhant omladék között ép vagy alig sérült edények álltak a padlón, de sok volt a cserépanyag, csonteszköz is. A padlóréteg nem volt mindenütt egyenletesen lesározva, a megsüllyedt részeket vastag agyaggal töltötték ki (pl. a D-i részen), míg a többi (nagyobb) része vékony agyagos-kevert rossz minőségű, kevéssé döngölt járószint volt. Roncsolt tűzhely maradványai is voltak az omladék alatt — egy nagyméretű karcolt-árkolt hullámdíszes urna formájú tárolóedény széttört darabjaival kirakva. (II. t. 6.) Ezt a tűzhelyet 130