Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

rőlegesen több kisebb szelvényt is ástak a teli-településbe. Ezek is csak a neolitikus rétegeket fedő humuszig hatoltak egy kivételével, amellyel elérték a herpályi kultúra legalsó települési szintjeit.

4 Megállapítható tehát, hogy Zoltcii & s Sőregi ásatási tevékenysége elsősorban a telep bronzkori időszakát, illetve annak emlékeit érintette. Zoltai Lajos vázlatos, de igen pontos helyszínrajzot készített kutatószelvényeinek helyzetéről, s ezen szelvényeket ásatásaink során mind meg is találtuk. Zoltai Lajos színes metszetrajzai pedig a mai kor régészeti dokumentációs igényeit is kielégítik. 1927-ben Tompa Ferenc, Márton Lajos a Cambridge-i Egyetem támogatásával és Louis C. G. Clark részvételével kisebb próbaásatást végzett a herpályi lelőhelyen. Sajnos ezekről a munkákról semmiféle dokumentáció nem maradt fenn, csupán Tompa Ferenc rövid beszámolójából tudunk róluk. Tompa Ferenc akkor még nem ismerve a rézkori tiszapolgári kultúrajellegzetes kerámiáját, tévesen azt gondolta, hogy e telepen a java rézkori bodrogkeresztúri kultúra emlékanyagát találta meg a herpályi kultúra festett kerámiája fölött. Ez utóbbit a lengyeli kultúrával hozta összefüggésbe. Tompa Ferenc és társai egyik szelvényükben rábukkantak egy leégett ház vastag omladékrétegére (ez a mi nyilvántartásunk szerint a 7. ház), amelynek északi részét szétdúlták, sajnos mi csak e szelvény nyomát találhattuk meg.

5 A teli-településen 1955-ben Korek József és Patay Pál végzett szondázó ásatást, amellyel Tompa Ferencnek a lelőhellyel kapcsolatos kronológiai megállapításait igyekeztek ellenőrizni. Szelvényüket a teli-telep délkeleti részén ott jelölték ki, ahol a bronzkori rétegek az erózió miatt már teljesen hiányoztak. A Tompa Ferenc szerinti késő neolitikus és az erre közvetlenül rátelepülő „rézkori" (szerinte bodrogkeresztúri kultúrába tartozó) horizontokat Korek József és Patay Pál a körvonalazott formában nem találták meg. Ásatásuk új megállapítása az volt, hogy a késő neolitikus herpályi kultúra Kelet-Magyarországon a tiszapolgári kultúrába fejlődött át, tehát a herpályi kultúra itt a rézkor szerves előzményének tekinthető. Korek József—Patay Pál értelmezése szerint a herpályi kultúra települési szintjeit a már kialakult tiszapolgári kultúra horizontja zárja a lelőhelyen.

6 Ettől a megállapítástól a mi ásatási eredményeink csak abban térnek el, hogy az általuk a tiszapolgári kultúrába sorolt leleteket mi egyértelműen még a herpályi kultúrába tartozónak ítéljük. Ezek a leletek a herpályi kultúra legfiatalabb, a tiszapolgári kultúrába átvezető fejlődési szakaszát képviselik, s ezért rájuk a herpályi kultúra prototiszapolgári fázisa terminológiai megjelölést tartjuk jogosultnak. Korek József és Patay Pál szondázásuk során szintén megtalálták a Zoltai Lajos és Tompa Ferenc által is megfigyelt nagy égési réteget. Korek József és Patay Pál érdeme, hogy ásatásuk összegzéseként első ízben jelent meg egy stratigráfiai megfigyelésekkel és leletanyaggal dokumentált részletes ásatási beszámoló a herpályi teli-településről, illetve annak neolitikus periódusáról. A herpályi kultúra vastag rétegsorában 5 szintet különböztettek meg, ezek közül a d szint felel meg az általunk megtalált és a későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő „nagy égési horizontnak". Az a—c szintek az ezt megelőző herpályi szinteket jelzik. Az e szint felelt meg szerintük a tiszapolgári kultúrának.

7 U. AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A herpályi teli-település tervszerű feltárását 1977-ben kezdtük el. Az ásatást megelőzően és azzal párhuzamosan a szűkebb környék topográfiai terepbejárását is elvégeztük. A felszíni gyűjtések alapján így a Berettyó-völgy Sárrét környéki szakaszának őskori településtörténe4 Sz. Máthé M.: (i. m.) (1981) 18, 20—23. jegyzetek; Korek J—Patay P.: i. m. 23, 1—2. jegyzetek. 5 Tompa, F.: Die Bandkeramik in Ungarn. Arch. Hung. 5—6 (1929) 16, 47—48; Tompa, F.: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912—1936. BRGK 24—25 (1934—35) 1937, 40, 43. 6 Korek J.—Patay P.: i. m. 33—39, 40—42. 7 Korek J—Patay P.: i. m. 37, 39, 40—42. 65