Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

tébe is bepillantást nyerhettünk a kora neolitikus Körös-kultúra időszakától a késő bronzkori gávai kultúra koráig. Topográfiai megfigyeléseinket néhány kisebb szondázó ásatással ellenőriztük. így került sor Szentpéterszeg-Körtvélyes lelőhelyen végzett szondázásra,

8 ez mintegy 1000 m-re, keletre fekszik a teli-településtől (1. kép, 2). Itt a korai neolitikus Köröskultúra és a középső neolitikus esztári csoport néhány települési objektumát bontottuk ki, gazdag leletanyaggal. Másik ilyen feltárásunk a herpályi teli-telep közvetlen közelében, attól délkeletre, mintegy 200 m-re volt. Ehelyütt a szakálháti-tiszai átfejlődés időszakát képviselő, igen jellegzetes leletanyagot tartalmazó két hulladékgödröt ástunk ki. A fő ásatási munka két területen folyt, ezek közül az egyiket magán a teli-településen (I—-II. felület), míg a másikat a teli-telepet körbefolyó egykori Berettyó-ág keleti partján végeztük (III. felület, 2. kép). 1977-ben a teli-telep közepén egy K—Ny-i, 30x10 m-es szelvényt nyitottunk, ez az I. felület. Az ásatási idény végéig itt 120 cm mélységig jutottunk le, a bronzkor és a neolitikum időszakát elválasztó neolitikus humusz tetejéig. 1978-ban az I. felülethez dél felől csatlakozva nyitottunk egy újabb felületet 20 x 15 m-es kiterjedéssel, ez a II. felület. A két felület együtt egy L-alakot alkot a teli-település keleti részén. 1978-ban a II. felületen is elértük a neolitikus rétegeket záró humuszt. Ugyanakkor az T. felületen elkezdtük a neolitikum települési horizontjainak feltárását, s itt az északi és keleti részen mintegy 190 cm mélységig jutottunk le. 1979-ben a herpályi teilen nem folytattunk ásatást, csupán a teli-teleptől délnyugatra, a telephez tartozó esetleges temetőt igyekeztünk megtalálni. Ezek során 6 darab 1 m széles, 50—75 m hosszú kutatóárkot húztunk É—D-i irányban. E kutatások szórványos késő neolitikus, valamint kora és középső bronzkori hulladékgödrökön kívül csak egy melléklet nélküli, zsugorított csontvázat és egy magányos koponyát eredményeztek. 1980-ban a teli-településtől keletre nyitottuk meg a már említett újabb 20 x 10 m-es feltárási részt, ez a III. felület. Itt a szovjet régészcsoport önállóan folytatta a további ásatásokat. A III. felület a bővítésekkel együtt 300 m

2 nagyságú és a szovjet kollégák megfigyelése szerint ehelyütt nem voltak valódi értelemben vett teli-települési jelenségek. A III. felület ásatási eredményeiről a feltáró szovjet régészcsoport önálló jelentésben számolt be a közös monográfia elkészülte előtt.

9 Még ugyanebben az évben a korábbi I—II. felületek közötti szintkülönbség megszűnt és 230 cm mélységben egységes nívóban találkozott a két felület. 1981-ben értük el a teli-településen azt a nagy égési horizontot, amit korábban már Tompa és Zoltai, illetve Korek—Patay is megfigyeltek. Az I—II. felület nagy méretei mellett bizonyossá vált, hogy ez a nagy „tűzkatasztrófa" a település teljes egészére kiterjedt. Ebben a szintben tehettük a legalaposabb, legrészletesebb településtörténeti, építéstechnikai megfigyeléseket. A számos leégett és igen vastag omladékkal rendelkező ház kibontása olyan nehéz feladatot jelentett, hogy e horizont feltárása 1981-ben a II. felületre és az I. felület keleti részére terjedt ki mintegy 310 cm mélységig. Az I. felület nyugati felén csak az épületek omladékrétegéig jutottunk le. Ugyanezen időszak alatt a szovjet régészcsoport folytatta a III. felület mélyítését és különböző korú objektumainak, neolitikus és népvándorláskori sírjainak tisztázását. 1982-ben az I. felület nyugati felén bontottuk ki a „nagy égett horizonthoz" tartozó házak maradványait. Ezt követően az I—II. felületen az őshumusz tetejéig, 420 cm-ig folytattuk az ásatást és megfigyeltük, rögzítettük a legkorábbi megtelepedés nyomait. Kibontottunk az altalajba mélyedő számos oszlopgödröt néhány más típusú gödörrel együtt. Ezzel tulajdonképpen a feltárás befejeződött a teli-településen. A III. felületen is elérték a szovjet kutatók az altalajt és a bemélyedő gödröket, sírokat kibontották. 8 Előzetes ásatási jelentés: Arch. Ért. 105 (1978) 273—274; Rég. Füz. 31 (1978) 24; 32 (1979) 27; Mitt. Arch. Inst. 8—9 (1978—79) 1980, 158; 10—11 (1980—81) 213. 9 Titov, V. S.: Szovmesztnije isszledovanija szovjetszkih i vengerszkih arheologov v Vengriji. KS 180 (1984) 23—27. 66