Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején

száma egyes helyeken ráadásul korántsem volt elhanyagolható. Topán (Körös-) például 1792-ben 9 x/

4 jobbágytelket és l/

4 zsellértelket, összesen tehát 9 3/

4 adóalapul szolgáló telki állományt tartottak nyilván, amelyen harmincegy jobbágyháztartás és két zsellércsalád talált megélhetést.

3 A helyzet tisztázására Bihar vármegye nemesi közgyűlése ugyan már 1783. december huszonkilencedikén olyan végzést hozott, hogy a báródsági román nemeseket általános összeírás és vizsgálat alá vegyék, mindennek azonban gyakorlati eredménye alig volt.

4 Indulugyan néhány nemességvizsgálati eset, de — ahogyan a vármegye levéltárában található forrásunkban olvashattuk — „senki közülük az elébbeni Nemesi Ususból le nem tétetett", s a nemességvizsgálati perek lezártáig nem is fog.

5 Kétségtelen, hogy a nemesi vármegye hasonló esetekben mindig a legnagyobb gonddal és körültekintéssel járt el, hiszen a nemesi joggyakorlat megszüntetése, még ha az valóban csak a százados hagyományok és szokásjog alapján jött is létre, nagyor is kétélű fegyvert jelenthetett, s különösen érzékenyen érinthette a csekély gazdasági súllyal, ám nem elhanyagolható politikai befolyással rendelkező kisnemesi-armálista réteg érdekeit. A feudális joggyakorlatot ismerve pedig jól tudjuk, hogy a polgári perek esetében is, a nemességvizsgálatoknál pedig különösen az eljárás lefolytatását különböző prókátori praktikákkal akár évtizedekig is el lehetett húzni.

6 Mindez már előrejelzi, hogy a Báródság jogviszonyainak rendezése — amennyiben az egyáltalán megnyugtatóan megoldható — egyáltalán nem lesz könnyű feladat. A helyzet bonyolult voltát jelzi Bihar vármegye alispánjának azon véleménye, hogy a Báródságban „a Nemeseknek színe alatt sok parasztok Házasság és Sógorság által a Törvény és Királyi Rendeletek ellen" kivonták magukat a teherviselés alól.

7 Nem véletlenül panaszkodtak Nagybáród község elöljárói 1804-ben, hogy az úgynevezett agilisek (leányági nemesek), noha a helységnek majdnem a felét teszik ki, „sem Adót fizetni, sem a Köz Terhek hordozásában segítségül lenni nem akarnak". A vármegye nemesi közgyűlése erre a panaszra ugyan egyértelmű és világos választ adott, mondván, hogy „Törvényes szokás az az Országban, hogy az Agilis személlyekre és tulajdon Jószágára nézve minden közönséges terheket, szinte úgy tartozik hordozni, mint akár melly nemtelen személy, azon Jószágától mindazonáltal, mellyet a Nemes Leány felesége által nyert, semmi némű, az Adóval járó Terheket hordozni nem tartozik, mert a' Nemesi Jószág a maga természetét el nem vesztheti".

8 Ez az érvelés, amely kétségtelenül a Tripartitumoo alapult, olyan kibúvókat tett lehetővé a végrehajtás megkísérlése során, amely a döntés végrehajthatóságát eleve megkérdőjelezte. 3 Uo. IV. A. 1. b. F. VII. No. 30. Topa úrbéri összeírása. 1792. szept. 29. Ráadásul a jobbágyság körében is feszültségek keletkeztek az adófizetés körül a tisztségviseléssel kapcsolatban. Tudjuk, hogy a községi bíró adómentes volt, s a Báródságon úgy látszik, nem szívesen vették, ha ezt a szerepkört egy tehetős gazda látta el, ez által ugyanis a többiek terhe észrevehetően növekedett. A kisbáródiak 1772-ben így panaszkodtak a vármegyénél: Egy bizonyos Mermere János tizenkét év óta nem fizet adót, „mert ... Ugrai Mihály Uram vajdának tette meg, ez pedig olyan jó gazda, hogy egy sints Helységünkben olyan jó; mert tsak néki vágynák 8 ökre, négy tehene, 16 sertése, 70 juha...". A házában is van hat köböl búza, 12 köböl tengeri és 13 szekér széna. Ugrainak ráadásul összesen két jobbágya volt Kisbáródon, az egyik a fenti Mermere. Uo. IV. A. 1. b. 112. F. I. No. 132. 1772. 4 Uo. 5 Uo. IV. A. 1. b. 225. F. V. No. 662. 1808. Az irat hivatkozik a vármegye nemesi közgyűlésének 1783. december 29-én hozott 1964. sz. végzésére. 6 Uo. A báródsági nemesek közül is számosat már az 1763-as nemességvizsgálat során arra köteleztek, hogy nemességüket bizonyítsák be. Nemességvizsgálatukat ugyan elindították, de még 1808-ban is csak arra kötelezték őket, hogy nemességüket bizonyítsák be. 7 Uo. IV. A. 1. b. 225. F. V. No. 662. 1808. 8 Uo. IV. A. 1. b. F. V. No. 235. 1815. Kiíródott cikkelye az 1804. nov. 8-án tartott nemesi közgyűlés jegyzőkönyvének. 1808. sz. alatt. 192