Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején

Nyakas Miklós A Báródság nemessége a XIX. század elején A Bihari Múzeum Évkönyve III. kötetében megjelent tanulmányunkban foglalkoztunk a Bihar vármegye központi (váradi járásában) lévő báródsági nemes kerülettel, elemezve annak XVIII. század végi és XIX. század eleji szerkezeti felépítését, közigazgatási-jogi viszonyait, röviden kitérve annak területi-természeti viszonyaira, utalva társadalmi és nemzetiségi jellegzetességeire is.

1 Hivatkozott tanulmányunk tehát felment bennünket az alól, hogy a Báródságot — amelyről a magyar történetírás egyébként alig-alig tud valamit — közelebbről ismertessük, s itt így arra a kérdésre adhatunk választ, hogy a nagyrészt román anyanyelvű, de kétségtelenül magyar nemesi jogokkal élő lakosság milyen alapon gyakorolta privilégiumait. Arra ugyan már rámutattunk, hogy bár e nemesség egy része kétségbevonhatatlan nemesi kiváltságlevelet mondhatott magáénak, a lakosság privilégiumokkal élő nagyobbik hányadának azonban e jogköre legalábbis kétséges volt; s vagy anyai ágon (agilisek) vagy pedig a Báródság sajátos történeti viszonyaiban gyökerező régi szokásjog alapján gyakorolta nemesi jogait vagy e jogok egy részét. E rendezetlen helyzet legalább három területen is feszültségeket teremtett. — Bihar vármegye nemességének nem állott érdekében a kétséges nemesek számának gyarapítása, nem utolsósorban azért, mert az adómentesség a vármegyei házi adóba fizetett összeg nagyságát is csökkentette, éppúgy mint az állami adóalapot. — A kétségbevonható nemesi jogok gyakorlása óhatatlanul feszültségeket és súrlódásokat eredményezett a báródsági nemesség soraiban is. — Végezetül a báródsági nemes kerületben nemcsak nemesek laktak, hanem jobbágyok is, sőt sok nemesnek nemcsak armálisa, hanem jobbágya is volt. Mindez természetesen azt is jelentette, hogy a kétséges nemesek számának gyarapodása az adófizető jobbágynép terheit növelte, akik ez ellen a tendencia ellen érthetően tiltakoztak is.

2 A teherviselő parasztnép 1 Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről. In: A Bihari Múzeum Évkönyve III. (Szerk. Héthy Zoltán, Berettyóújfalu, 1982.) 167—176. 2 A nemesi jogok gyakorlása az adófizető jobbágynép terheit több vonatkozásban is nehezítette, s ennek csak az egyik összetevője az adófizetés. Sérelmes pont volt például a vármegyei közmunka végzése, a határhasználat egyes kérdései, s a regáléjogok gyakorlása is. így például amikor a főszolgabíró a nagybáródi agilisek előtt egy vármegyei végzést olvasott fel, amely szerint az agilisek kötelesek „mind út tsinálásra menni, mind a közterheket viselni, mert mindnyájan bírói páltza alá vannak" vetve, ez ellen tiltakoztak. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban H BML) IV. A. 1. b. F. V. No. 844. 1820. A határhasználat, különösen az erdő- és rétgazdálkodás külön tanulmányt érdemelne, mindenesetre itt azt jelezhetjük, hogy a jogtalan erdő- és rétfoglalások a nemesek és az agilisek részéről rendszeresen előfordultak, s ez az adófizető jobbágyságot is súlyosan érintette. Az 1790-es évek végén például ismeretlen tettesek nemes Venter Péter irtásföldjének kerítését égették fel. Uo. IV. A. 1. b. 180. F. V. No. 256. 1798. A regáléjogok gyakorlásánál pedig az a sérelmes eljárás honosodott meg, hogy a nemesi telkeket sorozatosan adták bérbe zsidó árendátroknak, akik ott — a nemesi fundus védelme alatt — boltot nyitottak, s így semmiféle adóteherrel nem tartoztak. Ez egyébként azoknak a nemeseknek is sérelmes volt, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel. Vö. uo. IV. A. 1. b. 377. F. V. No. 438. 1829. 191