Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Querela Comitatus Bihariensis. Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből
ellenben erre a területre estek, s ezek földesúri adójáról nem voltak hajlandók lemondani. Nézzünk egy konkrét esetet. Sztepán Ferenc 1670-ben folyamodványt adott be Apafi Mihály fejedelemhez, amelyben a következőket adta elő. Személyesen vett részt II. Rákóczi György szerencsétlen kimenetelű lengyelországi vállalkozásában, s ott tatár rabságba esett, „ennihány ezer tallérokon" tudott csak szabadulni. Időközben Várad elesett, birtokai oda lettek, két öccse pedig Magyarországra telepedett. Szabadulása után Erdélyben maradt, de jószágai jövedelméhez nem juthatott hozzá, mert „minden atyai és anyai partiumbeli ős jószágainkat az két öcsém bírván hódolásképpen Magyarországbul...". Kérte ezért a fejedelmet, hogy a váltságdíja miatt levő adósságát fizesse ki. Apafi valóban úgy is határozott, hogy az „közjószágból" teljék ki. A fejedelmi határozat nem is azon háborgott, hogy erdélyi hódoltságbeli birtokokat magyar részre adóztatnak — ezt a világ legtermészetesebb dolgának vette — hanem azon, hogy Sztepán Ferencet fogsága ideje alatt jussából kitudták. Éppen ezért írtak Felső-Magyarország főkapitányának Kassára, „az nemes Zemplén vármegyének is ha szükséges", hogy ne engedjék meg a két Sztepán fiúnak „az jószágot hogy oda felhódoltassák", hanem jöjjenek Erdélybe, rendezzék az adósságot, osztozzanak meg a birtokokon, „annak utána bírja békével kiki az magáét". 1 8 Többek között komoly érdekeltségei voltak Biharban magának a kassai főkapitánynak, Csáky Ferencnek is. 1669-ben nem mint kassai főkapitány, hanem mint földesúr írt Váradra Juszup pasának, engedje meg, hogy Bihar megyei birtokaira — Adorján, Margitta, Szalárd, Siter — bordézsmásokat küldhessen. A basa azonban ezt megtagadta, arra hivatkozván, hogy Csáky — mint kassai főkapitány — szintén nem engedi meg Szatmár és Szabolcs megyék dézsmálását. Békítőleg tette hozzá azonban, hogy attól fél, a magyar és a török katonák összecsapnak, mindenesetre ő majd utána néz, mit lehetne ebben az ügyben tenni. Csáky Ferenc válaszában keményebb hangot ütött meg! Szabolcs és Szatmár megyék török részre való hódoltatását a békekötés tiltja, az ő birtokai viszont kétfelé adózó földön vannak, mint ahogyan adójukat eddig is mindig megadták. S ekkor hozakodott elő legnagyobb argumentumával ! Ő nem csak magyarországi, hanem erdélyi úr is lévén, joggal tarthat számot itteni birtokai jövedelmére. A basa ugyan még novemberre sem küldte el a hitlevelet, Csáky embere pedig azt mondta, ha tíz levél lenne is, akkor sem merne katonák nélkül mutatkozni, mert a szentjóbi törökök csúfot tehetnének vele, amikor a margittai bordézsmát kihozza. 1 9 Komoly birtokai voltak a hódoltságban Vér Mihály kallói vicekapitánynak is, aki szintén a legtermészetesebbnek tartotta, hogy ebben az ügyben a gyulai béggel levelezzen, illetve a hódoltságbeli falvainak adózásáról alkudozzon. 2 0 A magyarországi és az erdélyi földesurak részbeni személyi azonossága időnként meglepő érdekegyezést mutatott. A már előbb is említett Vér Mihály kallói vicekapitánynak komoly erdélyi kapcsolatai voltak, így például 1668 januárjában engedélyt kért a kassai főkapitánytól, hogy Kővárba mehessen (erdélyi végvár!) Teleki Mihály öccsének lakodalmára. 2 1 A személyes jó kapcsolaton nem is csodálkozhatunk, hiszen Vér Mihály annak ellenére, hogy a kassai főkapitányság kötelékébe tartozó tiszt volt, vállalkozott arra, hogy az 18 Sztepán Ferenc folyamodása s az arra adott válasz. 1670. márc. 5. Erdélyi Országgyűlési Emlékek XV. 92—93. 19 Szakály F. i. m. 395—396. Vö. Izsépy Edit: Végvári levelek. Egri és váradi pasák s szolnoki bégek levelezése magyar végvári kapitányokkal és hódoltsági helyeségekkel. 1660—1682. Az Egyetemi Könyvtár ritkaságtárának anyagából (Bp. 1962). 20 Vér Mihály a gyulai bégnek. Kálló, 1667. szept. 7. A kallói vicekapitány a következő falvakat említi: Dombegyháza, Nagy-Szatócs, Nagy Deszk, Földvár, Szödin, Zabrak, Kisfalud, Szemlék, Ternova, Kenderató, Nyék, Técs, Szilas, Jánoháza és a csókási föld, „ha még meg nem ülték". TMKO IV. 387—388. 21 Vér Mihály Csáky Ferencnek. Kassa, 1668. jan. 29. Magyar Országos Levéltár (Továbbiakban MOL) Csáky család központi leváltára P. 71. F. 265. 119. cs. 184