Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Querela Comitatus Bihariensis. Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből

Nyakas Miklós Querela Comitatus Bihariensis Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből Várad eleste (1660) maga után vonta a kisebb bihari várak (Szentjób, Sólyomkő, Papmező) török kézre kerültét is, s ez mintegy új hatalmi viszonyt teremtett a magyar királyság, az erdélyi fejedelemség és a török birodalom között. Egy ideig még az erdélyi fejedelemség léte is kérdésesnek látszott, s noha a közvetlen török hódoltatás elmaradt,Erdély belső hatalmi viszonyainak alakulása, a gyors egymásutánban következő fejedelmek (Rhédei Ferenc — 1657/58; II. Rákóczi György — 1658: Barcsai Akos— 1658/1660; IL Rákóczi György— 1659/1660; Kemény János— 1661/62; majd pedig Apafi Mihály 1661-től) a fejedelemség nemzetközi tekintélyét nagyban aláásták, s egyben meggyengítették tényleges cselekvési pozícióit is.

1 Igaz ugyan, hogy Várad hősies védekezésének 1660 augusztusában párját ritkítóan kedvező megadási feltételek voltak a közvetlen következményei,

2 így pl. többek között Ali pasa megígérte, hogy „Várad és ahoz tartozó jószágokon kívül, semminemű több várak, kastélyok el nem vétetnek", de mindezt a török nem tartotta be, hanem Piri basa defterére hivatkozva példátlan hódoltatási akcióba fogott. Apafi Mihály fejedelem 1664-ben keserűen panaszolta fel a szultánnak írt levélben, hogy noha „annak utánna Ali pasa ő nagysága Váradot egy néhány tartományival tőlünk elvötte ... hatalmasságod áldott fejére s az szent Mahumet profetara megesküdt, hogy az Váradhoz való jószágokon kívül semmit az muzulmán nemzet soha cl nem foglal...". Ezzel szemben „az váradi vitézek Erdélyországnak felét elrabolták, pusztították, foglalták, ma is az szegény embereket fenyegetik, üldözik, kergetik.. ,".

3 A jelek arra utaltak, hogy a török a szűkebb értelemben vett Partium hódoltatásán kívül megkezdte a tulajdonképpeni Erdély alávetését is. Az erdélyi uralom helyzetét a térségben nagyban nehezítette az, hogy különösen Zaránd és Bihar megyék román parasztsága szabadulni igyekezvén uraitól, 1660 óta szinte állandó forrongásban volt, amelyet a váradi törökök ráadásul szítottak is. Kemény János fejedelem 1661-ben a megyei nemességet volt kénytelen mozgósítani a parasztmozgolódások ellen, mivel már-már a Közép-Szolnok és Kraszna megyei várak is veszélybe kerültek.

4 A török Várad elestét kihasználva kísérletet tett arra is, hogy a hódoltság övezetét a királyi Magyarország irányába is jelentősen kiterjessze, magáénak követelvén II. Rákóczi 1 E kérdéskörről újabban lásd pl. R. Várkonyi Ágnes : Erdélyi változások (Bp. 1984) 11—51. 2 A megadás feltételei Török—magyarkori állam-okmánytár (továbbiakban TMKO) III. (Szerk. Szilád y Áron és Szilágyi Sándor, Pest, 1870) 486—488. 3 Apafi a szultánnak. Váradgyai tábor. 1664. jún. 28. TMKO IV. (szerk. Szilády Áron és Szilágvi Sándor Pest, 1870) 129—130. 4 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. 1541—1711.

(Bp. 1918)410—412. és Egy névtelen jelentés — amelyet az udvari haditanácsnak küldtek — azt állította, hogy a törökök a magyar földesurak ellen lázítják a parasztságot, s vezéreket állítanak közülük. Ez a helyzet nemcsak Biharban, hanem Szabolcs és Szatmár megyékben is. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén (Bp. 1982) 218. 181