Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Querela Comitatus Bihariensis. Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből
György birtokait, Szabolcs és Szatmár megyéket, valamint olyan jelentős, komoly várakat, mint Munkács és Ecsed. A császári hadvezetés válaszul e térségbe német katonaságot vezényelt, de megelégedett a passzív várakozással. A vasvári békekötésig a török mindenesetre vitatta elsősorban Szabolcs és Szatmár megyék hovatartozását, de a török beütések erre a területre a békekötés után sem szűntek meg. Mindez azonban az éremnek csak az egyik oldala! Mind a királyi Magyarország végvári katonasága, mind pedig az Erdélyi fejedelemség e szorult helyzetben meglepő életerőről tett tanúbizonyságot. Hódoltsági pozícióik fenntartásához, sőt kiterjesztéséhez következetesen ragaszkodtak, s azt végeredményben meg is valósították. 6 Bár Erdélyben már Jenő elvesztése (1658) — egyébként joggal — pánikot okozott, s úgy látták a szászsebesi országgyűlésen, hogy a Jenőhöz tartozó falvak adóztatása reménytelen. 7 De a rendek korántsem mondtak le a hódoltsági pozíciókról általában, sőt a Bihar megyei nemesség panaszára az adót fizetni vonakodó békésieket nemességüktől való megfosztással is megfenyegették. 8 Az erdélyi földesurak is behajtották Békés megyei, sőt Kelet-Csanád megyei adójukat is. Bánffy Dénes 1668-ban a váradi pasához induló követe számára a következő instrukciókat adta: „Kírni kell a pasát ... (hogy) az hódolt városokat, falukat ő nagysága mindenütt, mind Bihar-, Zaránd-, Békés vármegyébül" engedje fizetni mind a fejedelemnek, mind pedig a földesuraknak, sőt „az nemesség mindenütt az hol falujában régi fészkére haza akar szállani, szabadosan haza szállhasson, jószágát bírhassa, szabadságával élhessen, illendőképpen kész az török urának fizetni az jó békességért.. .". 9 A kérelem persze önmagában nem biztosíthatta volna az erdélyiek hódoltsági pozícióit, ha e mögé nyomatékul nem tudnak kellő katonai erőt felvonultatni. Ezt azonban megtették, nem olyan értelemben persze, hogy a meggyengült fejedelemség nyílt háborúban akár szövetségesekkel az oldalán is ellenfele lehetett volna a török birodalomnak, hanem a mindennapok szívós, kitartó küzdelmei során, a rendszeres portyázásokban, a török végvárak előterében történt csatározásokban. Hamarosan a váradi törökök is megértették, jobb egyezségre jutni a hódoltság adózását illetően az erdélyiekkel, mint nyílt konfrontációba keveredni. A hódoltságbeli érdekek érvényesítését Várad eleste után Székelyhíd vette át, amely — igaz csak részben — pótolni tudta Várad szerepkörét is. A vár, illetve az uradalom 1633-ban került Rákóczi György kezére, s a Zólyomi-féle erődítést ő építtette ki modern védelmi objektummá. 1 0 Montecuccoli erdélyi hadjárata során Székelyhíd várába német őrség került, s maradt is benne 1664 elejéig, amikor is a fizetetlen katonaság fellázadt, s a várat átadta Apafi Mihály megbízottainak." A vár kapitánya — Boldvai Márton — nagy ambícióval vetette magát a hódoltsági pozíciók kiépítésébe, sorra-rendre adóztatta meg a Várad térségében és a Váradon túl fekvő bihari falvakat, mezővárosokat, sőt a bihari hajdúvárosokat is, amelyek pedig Várad eleste előtt az erdélyi fejedelemnek csak katonai szolgálattal tartoztak. 1 2 Boldvai Márton egyébként a bihari hajdúvárosokat megpróbálta ugyanúgy Székely5 R. Várkonyi Agnes : Magyarország keresztútjain. (Bp. 1978) 167—168. 6 E kérdéskörről Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban (Bp. 1981) 7 Erdélyi Országgyűlési Emlékek (Szerk. Szilágvi Sándor XII. Bp. 1887) 308. 8 Szakály F. i.m. 382—383. 9 TMKO 433—437. Ugyanakkor el kellene érni azt is, hogy a török részre esedékes hódoltsági adókat a magyarok szedjék be és szolgáltassák be Váradra. Ez egyértelmű lett volna a török katonaság kitiltásával a hódoltságból. Igaz, ezt viszonossági alapon kellene kérni, tehát a törökök is hajtsák be a hódoltságbeli magyar részre esedékes adókat. 10 Izsépv Edit' Székelyhíd építéstörténete a XVII. században = Művészettörténeti Értesítő 1981. évf. 266—269. 11 Katona-lázadás Székely hídon—Hadtörténelmi Közlemények 1890. évf. 566—568. A vár átadása 1664. újév napján történt. 12 Vö. Szakály F. i. m. 387—390. 182
