Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Zsáka és környéke a XVIII. századig
melyek elnéptelenedése a török hódoltság előtt megindult, a víz terjeszkedése következtében is elpusztulhatott. A mai települések közül több nem azon a helyen található, ahol a XI—XV. században éltek. így a két Sárrétet egymástól elválasztó folyóhát falvait nyugat felől a Nagy-Sárrét, keleti irányból a Sebes-Körös árvizei kényszerítették a hát közepére. Furtát a hát keleti lábánál megrekedt vizek szorították eredeti helyéről a XVII. század második felében mai faluhelyére. A régi falu fekvése már majdnem sziget jellegű volt, a Sebes-Körösből utánpótlást kapó erek vize rekedt itt meg. Ennek a határrésznek a neve még ma is Falusziget. A NagySárrét széléről települt át Darvas is a folyóhát magasabb térszínére. Ennek korát a XVII—XVIII. századra tehetjük, lehet, hogy csak a falu újranépesedése idején. Vekerd faluhelye is keleti irányban mozdult el, feltehetően ugyanebben az időben, de a régi településhelyet nem ismerjük. 2 Lássuk most az általunk kutatott falvak környékének történeti vízrajzi adatait. A későbbiekben általánosan használt Sárrét csak a középkor vége táján váltotta fel a korábbi Nagysár elnevezést. Feltételezhető az is, hogy a XI—XIII. századi erekkel átszőtt egész mocsaras területnek az első neve az Anonymus által használt Szerep sár („lutum Zerep") volt. 1329-ben már a Nagysár név szerepel egy oklevélben („aqua Noghsaar") és 1480-ban találkozunk a „Nagysár más néven Sárrétje" kifejezéssel („... iuxta aquam Naghsaar alio nomine Sarrethe nuncupatum"). De még később is csak magát a nádas mocsarat nevezték így, a vidék neve Rétköz volt. 1285-ben pedig a Berettyó és a Sebes-Körös közti rész Körösköz („Kereskwz") elnevezésével találkozunk és 1350-ben Szerep falut is a Körösközben írták („Zerep ... in Kereskuz"). A Kiskőrös középkori neve Vesszős ér volt, ez az Anonymus által írt Jószás ér, mely Nagyvárad alatt szakadt ki a Sebes-Körösből és Püspöki, Szántó, Bojt mellett folyva Váncsod—Gáborján között ömlött a Berettyóba. Innen szaporodtak a mocsarak s a lelassuló folyó tölgyerdők között haladt tovább és Herpály előtt megkezdte a Sárrét irányában ágak, erek kibocsátását. Pusztakovácsinál már növekedett a nádas területe és Bakonszeg alatt a folyó ágyát vesztve összefüggő rétségben tűnt el. Egy 1322. évi oklevél ezért nevezi ezt a Berettyóból kiszakadó mocsárnak („stagnum de fluvio Berukyo exuens"). Valószínűleg a Kiskörösből vált ki az Ölyvös (1382: „Evlwes, Wives fluvius") és Mezőpeterd, Szomajom (ma puszta Mezőpeterd és Mezősas között) határában kanyarogva Zsáka környékén tűnt el a Sárrétben. A Kutas — Árpád-kori nevén Kotus (1214: „Kuthus") — lényegében a Sebes-Körös egyik ága, mely Tarján melletti kanyarral észak felé indult és Told, Mezősas mellett elfolyva Vekerd alatt veszett bele a Nagy-Sárrét nádasaiba. 3 * 2 Papp Antal: Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középső részében történeti adatok alapján. = Földrajzi Közlemények LXXXIV. (Új folyam VIII. 1960.) 1. sz. 79—81. Megállapításait az bizonyítja, hogy a Berettyó a Szamos átváltásának idejéig annak mellékfolyója volt, majd megtartotta azután a Szamos folyásirányát és Csökmő—Szeghalom felé folyt a Körösökhöz. A Berettyó Nagy-Sárrét irányába való fordulására idézi Birtalan Szilágyi János 1827-ben írt munkáját, melyben ezt találjuk: mielőtt a Berettyó a bakonszegi határban a „... Sárrétének nem igazitódott" addig a Tiszából kifolyó Mirhó ugyan a Sárrétet mindig tele öntötte ,,.. . de, az mégse terjeszthette ki a széleken a Sárrétet annyira, mint amennyire a Berettyó most már azt kiterjesztette." — A tágabb környék településföldrajzára lásd Csatári Bálint: A Sárrét falvainak középko ri településrendje és annak változásai. In A Bihari Múzeum Évkönyve II I . (Szerk. Héthy Zoltán, Berettyóújfalu, 1982) 141—154. — A Papp Antal által idézett Osváth Pá/-munka : Bihar vármegye sárréti járása leírása (Nagyvárad, 1875). Az idézetet lásd a 13. oldalon. 3 Jakó Zsigmond: Bihar meg ye a török pusztí tás előtt. Település- é s Népiségtörténetij|rtekezések 5. sz. (Buda pest, 1940) 4, 5, 1QI 152
