Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Téli énekesmadarak vizsgálata Bihar és a Hortobágy szikesein

bármekkora fagyok legyenek is ezalatt. A kisebb, pár cm-es havat még eltűrik, mert a táplálékul szolgáló fűfajok és egyéb növények terméses szárai kiállnak a hótakaró alól. Nagyobb havazás után gyorsan elvonulnak szikeseinkről, de a tél közben lezajló olvadásra azonnal visszatérnek megszokott táplálkozási helyükre. Az időjárás rendszertelen hullámzásával magyarázható, hogy a téli adatok néha hiányosak, máskor kiugróan sok a megfigyelés. Élőhely, táplálék Minthogy a táplálékul szolgáló növényfajok száma viszonylag magas, előfordulása változatos képet mutat. A hortobágyi szolonyec — és az északkeletbihari szoloncsák — szikeseken telelő fülespacsirták tartózkodási helye nagyon különbözik egymástól. Mind Biharban, mind pedig a Hortobágyon évről évre, rendszeresen visszatérnek bizonyos növénytársulásokhoz. 1973-ban a bihari Konyári-Sóstó település mellett, kiszáradt szikes tó medrében észleltem fülespacsirtákat. A tófenék jellegzetes halofita növényei közül dominált a Suaeda pannonica, Chenopodium urbicum és a Crypsis aculeata. Vékony hóréteg borította az alacsonyabb növényi részeket, az Eremophilák szinte „kifürödték" ezeket a hó alól, hogy a magvakhoz hozzáférjenek. Chenopodium mellett kisebb mértékben Atriplex és Suaeda volt a táplálékuk. Ugyanitt 1975-ben és 1976-ban is megjelentek, jóval nagyobb számban. Ekkor a tófenéknek csak egy része került szárazra, az idő hómentes volt, tápnövény pedig kizárólag Suaeda. A többszöri esőzés hatására január közepére a tófenék teljesen víz alá került, ekkor a tó vakszikes, csupasz szegélyére húzódtak, ahol főleg Crypsis és Atriplex magva volt a táplálékuk. A Hortobágyi Nemzeti Park területén, a Kunmadarasi puszta egy merőben más növényzetű biotópján előfordulása még a biharinál is rendszeresebb. A puszta száraz szikesei közül leggyakrabban az ún. Sós fertő — Kis Köves halom — Kis Forrás fenék közötti, erősen padkásodott területen figyeltem meg. Novemberben rendszerint ide érkeznek meg először. A terület növényzete a szolonyec talajtípusra jellemző. A gyengén záródó Artemisio-Festucetum pseudovinae gyep közeit a Polytrichum piliferum moha nagy foltokban borítja. Jellemző a Poa bulbosa, néhol pedig előfordul a Cladonia furcata zuzmó is. Különösen a mohásabb padkahátakat, szikeszpuszta szigeteket évről évre felszaggatják a varjak, rovarlárvákat keresve („varjúszántás"), emiatt kisebb mérvű gyo-> mosodás indul a megbolygatott területeken (Achillea, sőt Agropyron). A padkák közötti szikesek és szikfoltok növényzete főleg ürmös Puccinellietum, a víznyomásos helyeken Pholiurus pannonicus, Mentha pulegium, Eleocharis palustris, Plantago tenuiflora is tenyészik. Vakszik aránylag kevés van, főleg a padkalejtőkön, ahol Camphorosma annua, Plantago maritima, Matricaria chamomilla, Spergularia marginata fordul elő. A fülespcsirták fő táplálkozó területe ebben a biotópban a padkahát, illetve a szikespuszta sziget. (Az Eremophilák, továbbá a másik három faj táplálkozóhelyét a szikespuszta asszociációiban az 1. ábra szemlélteti.) Havas időben a szikfok növényeinek magvait (Puccinellia) is fogyasztják, de még gyakoribb táplálékuk a Festuca termése. A gyomosabb padkahátakon Achillea sp., Atriplex litoralis magvainak fogyasztása is előfordul. A Kunmadarasi puszta viszonyaihoz hasonlítanak a Nyírőlapos, Angyalháza és Szelencés adottságai is. A jószágállásokon táplálkozó fülespacsirták leggyakrabban a Polygonum aviculare termését fogyasztják. A bihar megyei Esztár község határában is megfigyeltem ezt a táplálkozását .(1975.) Egészen egyedi és jellegzetes a Hortobágyon, Pentezug pusztán megfigyelt biotópja. A Liba lapos—Kutas fenék—Kincses lapos között erősen szologyosodott, lazább feltalajú szolonyec húzódik, melyen a nagy állatsűrűség (juh) miatt a legeltetés és a taposás rendkívül erős. A teljesen kopárra 8