Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Balla Lajos: A daciai telepítések és jelentőségük

Bállá Lajos A daciai telepítések és jelentőségük In memóriám András Alföldi Egy alkalommal Alföldi A. így jellemezte a 106-ban meghódított és provincializált daciai térség katonai helyzetét: „ein Wasserkopf auf einem Zwirnhalse". Dacia történetének egyik legkiválóbb ismerője ezzel a tartomány sajátos, „hídfőállás" jellegére és az ebből adódó sokoldalú fenyegetettségre, valamint arra utalt, hogy a katonai és gazdasági szempontból legfontosabb erdélyi területeket csupán egy viszonylag szűk, ellenség által két irányból is könnyen sebezhető „korridor" kapcsolta a „hátországhoz": Moesia Superiorhoz

1. Valóban, a katonaiföldrajzi helyzet Dacia sorsát döntően meghatározta, s alig 165 év múltával az egyik legfőbb oka lett annak, hogy Aurelianus a provincia feladására kényszerült.

2 Alföldi szellemes megállapítása

3 azonban a daciai térség belső rendjének ingatagságára, lakosság- és társadalomtörténetének sajátos problémáira is felhívja a figyelmet. Más szóval: Dacia belső helyzete épp oly bizonytalannak mutatkozik, mint a térség katonai biztonsága, s ez a belső „labilitás" hasonlóan fontos szerepet játszott a tartomány történetében, így korai feladásában is. Úgy véljük, ezt a belső bizonytalanságot ill. a vele összefüggő problémákat legjobban azok a nagyarányú telepítések tükrözik, amelyekről már sok szó esett a kutatásban. A Dacia-kutatás már korábban felismerte, hogy az idegen népelem különösen fontos szerepet töltött be a tartomány lakosságának és társadalmának kialakításában, s arra is nemegyszer rámutattak már, hogy bevándorlók jelentős része a kormányzat által kezdeményezett és irányított translatio, Traianus telepítései kapcsán került — jórészt polgári személyként — Daciaba.

4 Kevésbé tanulmányozták ezzel szemben a telepítések következményeit, s nem alakult ki egyetértő felfogás a translatio okait illetően sem.

5 1. A telepítésekre vonatkozóan legfontosabb forrásunk Eutropius (VIII. 6., 2.) sokat idézett és gyakran vitatott közlése: ... Traianus victa Dacia ex toto orbe Romano infinitas eo copias hominum transtulerat ad agros et urbes colendas. Dacia enim diuturno bello Decibali viris fuerat exhausta. Ehhez jön még Cassius 1 Ld. W. Zwikker: Studien zur Markussäule. (Amsterdam, 1941.) 28—. 2 Ld. legutóbb A. Mócsy: Pannónia provincia története (Budapest, 1972.) 125—132. id., Pannónia and Upper Mocsin (London, 1974.) 202—212. — VI. Iliescu, Dacoromania 1. (1973.) 5—. A. Bodor, ibid. 29—. 3 Alföldi A. tanulmányai ma is meghatározó alapját képezik a Dacia-kutatásnak, így jelen vizsgálatnak is. Ld. elsősorban EPhK 53. (1929.) 161— Ibid. 54. (1930.) 1— 81—., 164—.; Századok 70. (1936.) 149—.; CAH 11. (1936) 553—.; Daci e romani in Transilvania (Budapest, 1940.); Zu den Schicksalen Siebenbürgens im Altertum. (Budapest, 1944.) — V. ö. G. Alföldy—L. Weber, BHAC 1964/65. (Bonn, 1966.) XXI. 4 Ld. főként C Patsch: Der Kampf um den Donauraum unter Dominian und Trajan. (Wien, 1937.) Beiträge... V/2. 176—.; A. Alföldi, i.m. (3. jegyzet); M. Macrea: Viata In Dacia romanä. (Bucureçti, 1968.) 251—. 5 Ld. pl. o. Macrea, i. m. 43