Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szathmáry László: A bihardancsházai trepanált koponya

Szathmáry László A bihardancsházi trepanált koponya A Déri Múzeum embertani gyűjteményének egyik legértékesebb lelete — egy lékelt koponya — 1935-ben került felszínre Bihardancsházán. A leltárkönyvi bejegyzés szerint a Halomszerdűlőben Gyöngyössy Lajos hajdani sápi földbirtokos földjén a Halom nyugati oldalán homokbányászás közben találták egy méter mélységben. A kinyújtott helyzetben nyugat—kelet irányban eltemetett egyén régészeti mellékletéről nem tudunk (Sőregi, 1936). A csontvázból csak a koponya került múzeumi megőrzésre (Déri Múzeum, Inv.: IV/14/1935). Ugyanezen a lelőhelyen később Patay (1963) végzett ásatást, melynek eredményeként tíz XI. századinak meghatározott sírt tárt fel (v. ö.: Mesterházy 1966). Régészeti és településtörténeti szempontok mérlegelésével e lelőhelyet — és így a trepanált koponyát is — Mesterházy (1975) a X—XI. századra keltezte. A koponya általános embertani vizsgálata A koponya varratai nyitottak, a harmadik molaris felszíne még nem éri el az első és második molaris rágófelszínének síkját. Az elhalálozási kor így 20 és 30 életév közé tehető (

Eränkö—Kihlberg 1955, v. ö.: Nemeskéri—Harsányi— Acsádi 1960). Az egyén neme: férfi (c?). A nem meghatározásában a szexualizáció paraméterei támpontul szolgálhattak, hiszen a koponya egyértelműen masculin — hypermasculin jellegű (1. táblázat). A szexualizáció meghatározásánál csak azokat a jellegeket vettem figyelembe, melyek az északkelet-magyarországi X—XIII. századi népességeken végzett vizsgálatok szerint legalább III. probabilitási fokozatba sorolhatók (Szathmáry 1978a). Szexualizációja így +1, 2. A kvantitatív jellegek Martin (1928) méréstechnikájával mért értékeit a 2. táblázat foglalja össze. Megítélésükhöz Hug (1940) osztályozását használtam fel. A koponyakapacitás meghatározása Lee-Pearson módszerrel történt. A jelzőket Martin (1928) összefoglaló munkája alapján minősítettem. A fogazat állapotát Brothwell (1965) jelölésmódjával rögzítve, minden egyes fogra vonatkozóan megállapítottam a Körber (1957) féle abráziós fokozatot: 0 0 1 0 0 0 0 1 0 0 0 0 10 0 8 7 6 5 4 3 2 1 1 2 3 4 5 6 7 8 CO 7 6 5 4 3 2 1 1 2 3 4 5 6 7 8 0 0 10 0 0 0 1 1 0 0 0 0 1 0 0 A koponya norma temporalisban és norma verticalisban pentagonoid, norma occipitalisban házalakú, norma frontalisban pedig a szögletes és a hosszú — hexagonális forma átmeneti variációja (v. ö.: Montagu 1960). A homlokprofil domború (++). Sulcus transversus nincs (0), az arcus superciliaris madian hely21