Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szathmáry László: A bihardancsházai trepanált koponya

zetű, a linea temporalis alacsonyan elsimuló (-+-), a pterion ,,K" variációjú. Foramen parietale csak bal oldalon van (+N), a tori auditivi kerek. Lambdoid lapultsága enyhe (+), a nyakszirt curvoccipital (+ ++), a condylus occipitalis osztott-ovális. A tuber pharyngeum egységes-mérsékelt (+ ++). A palatum mély (+ ++), a sutura transversalis előre konvex, az ajakszerű torus palatínus mérsékelt (+ + +). Az orbita rectangularis, a járomív phaenozyg, a processus marginalis keskeny (++). A fossa canina sekély (Broca), az apertúra piriformis anthropin (Hovorka), a depressio subnasalis mérsékelt (+ ++). Az orrgyök alacsony (++), közepesen széles (++), az orrprofil konvex. A spina nasalis anterior 3. fokozatú (Broca). A mentum bilateralis. A foramen mentale helyzete: 5 (d), 5—6 (s). Torus mandibularis nincs, a fossa digastrica közepes (++).* A mandibulaív parabolikus. Harapás: psaliodont. Foganomália nincs. A maxilián (deformált) a centralis trema feltehetően enyhe. Foramen supraorbitale, crista sagittalis nincs. A sutura lambdoideán (i) a lambda mérőponttól 22 mmre 58X7 milliméteres varratcsont található. A trepanáció leírása A trepanáció a bal oldali falcsonton (os parietale) a tuber-től a nyílirányú (sagittalis) varratig terjed. Közelítőleg kör alakú. A Nemeskéry—Éry—Kralovánszky (1960) féle zónabeosztás szerint a Ill/b zóna hátsó felére esik, érintve a Il/b zóna hátsó szögletét (2. kép). A vésési felszín a lamina interna felé lejt, így a külső koponyafelszínen a nyílás átmérője nagyobb, mint ami a belső felszínen mérhető. Sagittalis irányban a lamina interna legtávolabbi sértési pontjai között 64 mm a távolság. Ugyanez a méret a lamina internán mérve 46 mm. Transversalisan a lamina externán 70 mm átmérőjű. A beavatkozás — noha csak superficialisan — kissé a sutura sagittalisra is kiterjed. A lamina interna két legtávolabbi sértési pontja (transversalisan) egymástól 51 mm-re esik. A méretekből kitűnik, hogy a trepanáció alakja kissé ellipszoid; átmérője transversalisan nagyobb, sagittalisan kisebb. Vágási nyomok a nagyszirti oldal egyes szakaszainak kivételével (ahol a diploe a rézsútos sík alá is kimélyített) szinte minden peremrészen láthatók. Különösen az éles peremrészek tompításánál (a tuber parietale területén) és a vertex-táji részen (ahol a koponyafal vastagsága a legkisebb) érzékelhetők finom vésési barázdák (5. kép, v. ö.: 3. kép). A sagittalis irányra ferdén a sutura coronalistól a sutura sagittalisig egy post mortem deformációs repedés halad keresztül a trepanáción. Feltételezhetően a (trepanáció miatt hiányzó bal oldali koponyarész következtében) két falcsont különböző mértékű feszülése váltotta ki. A trepanáció technikájának rekonstrukciója Az életben végzett koponyalékeléseknek három alapvető technikája van: véséses, kaparásos és fúrásos. A bihardancsházi trepanáció véséses technikával, ezen belül az ún. push-plough módszerrel (Parry, 1940) készült. A körüljelölést körülvésés követte, majd a rondelle, vagy a törési szilánkok (levésett részek) kiemelése. Leletünknél a körülvésés éles fémeszközzel történhetett. Több, nagyobb, rézsútos, egymást átfedő határozott vágásból állt. Ezt a felületet a művelet befejező szakaszában apró vésésekkel finomították, retusálták. Barázdái a Parry (1928) által leírt kaparásos technika nyomaira emlékeztetnek, de keresztmetszetük szabálytalan „V" alakú. A retusálás eredményeként (nagyrészt a diploe-felszín formálásával és a perem tompításával) a nyílás rézsútos peremének szöge minden oldalon hasonlóvá vált, ami a seb tökéletesebb befedésének kedvezett. 22