Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Téli énekesmadarak vizsgálata Bihar és a Hortobágy szikesein

Biharban és a Hortobágyon 1973—79 között rendszeresen megfigyeltem, a szikesek téli madárvilágának jellegzetes eleme. (Kovács G. 1976, 1978.) Sterbetz (1965) tanulmányában leírtak nagyrészt megfelelnek a hósármány hortobágyi előfordulására is, néhány kivételtől eltekintve, melyeket az alábbiakban részletesen elemzek. Sem a Hortobágyon, sem pedig az észak- és kelet-bihari szikeseken nem észleltem, hogy ez a madár ezres, vagy több ezres csapatokba verődött volna. Valószínűleg a hatalmas területen egyenletesen oszlanak el. 1976— 79 közötti, folyamatosan végzett megfigyeléseim során azt a következtetést vontam le, hogy a jelen tanulmányomban vizsgált négy faj közül a hósármány a legkevésbé területhű madár. Míg a Calcarius vagy az Eremophila szinte nap mint nap megtalálható ugyanabban a körzetben, sőt a téli kenderikék is nagyjából azonos területet járnak be rendszeresen, addig a hósármány — megfigyeléseim mindig váratlanul, véletlenszerűen, a puszták legkülönbözőbb helyein történtek. Jóllehet legfontosabb táplálékát (Camphorosma) csak vakszikes, kopár környezetben találja meg, de a vakszik területek közül egyikhez sem ragaszkodik huzamosabb ideig. Biotópja Vaksziken (szikpadkák, padkalejtők), kiszáradt szikes tavak medrében, pusztai kopár dűlőutakon, csatornák gátjain, árokpartokon fordul elő leggyakrabban. Füves szikespusztán, ruderális környezetben ritkábban látni, inkább csak olvadásos, vizes időszakban. Szántókon (lucernatarló) való előfordulását főként Biharban figyeltem meg néhány esetben, pl. 1974. nov. 16-án Konyár mellett láttam 27 példányt. Érkezés, távozás, mennyiségi viszonyok Rendszerint november elején, közepén érkezik, csaknem egyidőben a fülespacsirtával. Legkorábbi adata október 23. (Szelencés puszta, 1977.) Tél végén igen hamar eltűnik, már februárban is ritka, márciusi adatom csak egy van: 1977. márc. 4. Nagyiváni puszta. Ez egyben a tavaszi legkésőbbi előfordulása is. A dél-magyarországi viszonyokhoz képest a Hortobágyon eltérést tapasztalunk a madár telelésének megítélésében. Erős hidegekben ugyan előfordul nálunk is, a Hortobágyon, de ha ezzel a hideggel nagyobb hótakaró párosul, továbbvonulnak a pusztáról. A hófúvásos idők kedveznek a hósármányoknak, mert a szikpadkák, csatornapartok, rizsgátak kiemelkedő részein a halofita növényzetet a szél „kitakarja", így a hósármányok táplálékhoz jutnak. A rendkívül kóbor madár téli előfordulásának adatai közt mutatkozó két-három hetes kihagyások még nem jelentik egyértelműen azt, hogy nem telel át, de az áttelelés tényét nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, miként az a téli kenderikénél fennáll. A hortobágyi területek közül legtöbb hósármányadat a Pentezug nevű pusztáról gyűlt össze. Mennyiségi viszonyait nem a teljes adatsor közlésével mutatom be, hanem az 1973—79 közötti teleket értékelve kiemelem a tömeges előfordulásokat, illetve utalok a negatív időszakokra is. 1973—74. Biharban kisebb csoportokban mutatkozott, max. 11 példány, viszont a Hortobágyon tömegesen észlelték. Nov. 15. Pentezug kb. 200 db (Szalontay) Dec. 1. Pentezug kb 170 db (Szabó) Dec. 14. Nagyiványi psz. kb. 250 db (Szalontay) 12