Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Téli énekesmadarak vizsgálata Bihar és a Hortobágy szikesein

1974—75. Biharban az előző télnél gyakrabban fordult elő (6 adat, max. 32 példány — Konyári-Sóstó, 1975. í'ebr. 16.) A Hortobágyon kevesebb adata van. (5 megfigyelés, max. 200 db.) 1974. nov. 18. Pentezug, Szabó megfigyelése. 1975—76. Valamennyi év közül ez volt a leggyengébb. Hortobágyon és Biharban 2-2 adata van csupán. Csak november és január hónapokban észleltük. Max. 24 példány. (Konyári-Sóstó, 1976. jan. 6.) 1976—77. A Hortobágy térségéből 22 adat gyűlt össze. Ez részben azzal is magyarázható, hogy ekkor már kint laktam a HNP területén és naponta végeztem megfigyeléseket. Biharban nem észleltem hósármányt. Hortobágyon a Kunmadarasi pusztán 8 alkalommal észleltem. Maximális mennyiség: 286 példány (1977. jan. 11.). 1977—78. 15 hortobágyi és 2 bihari megfigyelés. Változatos, szétszórt előfordulás, megjelent Ágota, Zám, Balmazújvárosi-Nagyszik területeken is. Decemberi megfigyelése nincs. Max. előfordulása: 180 db. (1978. jan. 20. Kunmadarasi psz., Szabó) 1978—79. 13 hortobágyi és 3 bihari megfigyelés. Kisebb csoportokban jelentek meg. Maximális mennyisége: kb. 100 db. (Zám puszta, 1978. dec. 8.) Az adatok zöme decemberi, a februáriak hiányoznak. Viselkedés, társuló fajok A legkorábban érkező példányok általában magányos egyedek, melyek rendkívül jámborul viselkednek. A fotón látható példányt alig 4 méterről, teljesen nyíltan fényképeztem. A csapatban mozgó hósármányok már óvatosabbak. Megfigyeltem, hogy a hímek bizalmatlanabbul viselkednek, vészkiáltásukkal ők riasztják fel a csapatot. Szeles napokon rendkívül élénken viselkednek, igen sokat röpködnek, keringenek. Esők után vagy hóolvadáskor gyakran fürödnek a szikes tócsákban. 1976. dec. 4-én megfigyeltük és fotóztuk, hogy egy 25 példányból álló csapat naphosszat az elöntött szikes vízből kiálló kis szigetecskéin, zsombékjain tartózkodott, sőt a pár centiméteres vízbe is bementek, járkáltak benne. Szívesen csatlakozik más, a sziken táplálkozó énekesmadárfajhoz. Biharban zsezsékkel, fülespacsirtákkal láttam együtt (Kovács G., 1976.). A Hortobágyon leggyakrabban téli kenderikékhez szegődött. Ritkábban láttuk Calcariusokkal, inkább csak felrepülő csapathoz csatlakoztak magányos példányok. Fenyőrigó, mezei pacsirta is előfordult egy-két esetben hósármányokkal együtt. A nagy hósármánycsapatokhoz alkalmilag bármelyik téli énekesmadarunk hozzászegődik repülés közben, de a táplálkozóhelyen már elkülönülnek. Kivételt csak az Eremophila képez. Általános az a jelenség, hogy a magányos példányok, vagy 2—3 egyedből álló kis csoportok mindig keresik más pusztai aprómadár társaságát, nagyobb csapatok már csak elvétve keverednek. 3. Téli kenderike — Carduelis flavirostris (L.) A tanulmányomban vizsgált négy faj közül ez fordul elő leggyakrabban és legnagyobb tömegben a Hortobágy és Bihar szikesein. Míg a másik három madár nem nevezhető a szó szoros értelmében vett áttelelőnek, a téli kenderike késő ősztől kora tavaszig megszakítás nélkül itt tartózkodik, nem reagál annyira 13