Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

amely elsőként érik meg, ezért ezek a szőlőskertek szüretelnek először, ez idő szerint a legnagyobb nevet és hírt az alispánnak, Budai Zsigmond úrnak kell adni, amelynek ízével megaszúsodik. Bármint legyen is, ízleléssel nem lehet pontosan megállapítani, senki sem tudta könnyen eldönteni, hogy a váradi borok az erősebbek, jóllehet az asszonyvásáriak nem nagyon engednek nekik, míg a székelyhídiak tartósabbak, a vásárhelyiek pedig édességben múlják felül a többieket. Az ok a nap állásában van, amely ezt dél felől állandóan éri, míg a többiek napkeletre, részben pedig napnyugatra fekszenek. A bihariakat állandóan éri, a diószegiek és a székelyhídiak nyugatra tekintenek, az asszonyvásáriak keletre fordulnak. IX. § A borok nagyobb része fehér, kisebb a vörös, ezeket kevesen szokták termelni, míg azok, amellett, hogy erősebbek, változatosságukkal is gyönyörködtetnek. Egyébként két-három éven túl nem erősödnek, sőt ha melegebb az idő, már két év után megecetesednek, meglágyulnak. A búza igen nagy hasznot hoz a sárréti, érmelléki és a váradi területeken, ahol a rozs termése kevés, ez a belényesi járásban már jobb. Ott ugyanis a búza mellett a rozs, az árpa és a zab is igen szépen megerősödik. Az a dohány pedig, amely Diószegen és a szomszéd falvakban terem, mégpedig Félegyházán. Székelyhidán, Keserőben és más helyeken, nemcsak a megyében, de egész Magyarországon méltán híres. Ugyanis mind a levelek nagyságával, mind színével és erejével szerfölött kínálja magát. Tudniillik a levele nagy és széles, sárga színű, erős és kellemes ízű. A törökbúza szerte mindenütt igen kövéren nő. De míg különösen a gabona termékenysége igen nagy mindenütt, mégis Szatmár megye határa, amely a nyírfás Nyérséget érinti, kevésbé termékeny, a termés is kevesebb. X. § Nagyon jó dinnye terem a sárréti és a szomszédos debreceni járásban, nem különben az érmellékiben, a váradiban már hitványabb, kivéve ami Innánd falu körül és Szalontán, a Gyepes partján terem. Alma legnagyobb bőségben a belényesi járás szőlőhegyein van. A lakosok az összes fajta közül legtöbbre becsülik azt, amelyet Búza álmanak neveznek, ez mala triticea, zöld színű, savanyú ízű; hasonló a Kormos alma, ezek erős héjúak, amikor megérnek sárga színűek, nagyon ízletesek, gyümölcsük kemény, kerek és közepes hozamúak. Az íz kiválóságában egyik sem múlja felül a ezzel lehet összehasonlítani azt, amelyet a németek Türkische Weindling-nak neveznek, ha a színét nézed. A szilvafajták közül elsősorban a kemény héjú duránczai barack, ami igen nagyra nő. Szerfölött javaslom a sárgát, nemcsak színének ritkasága miatt, ami birsalmához hasonló, hanem kellemes íze és levesessége miatt is. Nincs olyan gyümölcs, amely ennek a vidéknek a földjét ne szeretné. Ügy vélem, hogy egykor itt SL gyümölcsfáknak nagyobb volt a bősége és jobban művelték, mert szerte az erdőkben, amelyek a falvak romjain nőttek, gyümölcstermő, ültetett fákat jegyeztem fel, amelyek igen hamar kivénültek. Gesztenyéket ritkán lehet látni. XI. § A csordáknak, amelyek éjjel-nappal kint vannak, legnagyobb a száma a sárréti és a szomszédos debreceni járásban. A barmok szépek, nagyok, egészsé60