Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

ges, erőteljes testűek, színük fehér és szürke, fejüket illendő nagy szarvak övezik. Az itt felnövő lovaknak dicséretben másokat elébe helyezni egész Magyarországon nem lehet. Ezekről a vidékekről viszik nemcsak az ökrök, de a lovak közül is a legtöbb és legszebb állatot Bécsbe. A disznók sehol sem járnak olyan nagy haszonnal, mint a Szalonta körüli erdőkben. Itt ugyanis nagy berkeket járnak körbe, amelyek makkban igen gazdagok, ezért disznóhizlalásra nagyon alkalmasak. Nem tévedek, ha azt, amit különböző megyékből más városokról mondanak, én a megyénk három mezővárosáról vagy városáról mondom. Várad embernek. Debreczén ökernek. Szalonta Sertésnek. Ez azt jelenti: Várad az embernek borral szolgál, Debrecen a marháknak abrakkal, Szalonta a disznóknak makkal. A marhák között a magyar juhok nagy száma táplálkozik. Több ezret lehet látni a legsűrűbb nyájakban, az eleséget és a pásztorok terheit hordozó szamarak járják őket körül. De ezt csak a mezőkről mondtam volt. A hegyekben az ökröknek, a lovaknak és a juhoknak a mezeiektől erősen eltérő fajtái láthatók. Ezek ugyanis kisebbek, és testük olyan könnyű, hogy a hegyek szikláin és nagy meredélyein macskák módjára bolyonganak és legelésznek. Megrettensz, amint a völgy aljából megpillantod, hogy a sziklák meredekjén és a hegyek csúcsain a tehenek, juhok és disznók nem kapaszkodnak, hanem futkosnak, szökdelnek, ugrálnak. És bármilyen távoli berket és hegyoldalt bolyonganak be könnyedén, a pásztor egyetlen jelére mégis engedelmesen úgy összegyűlnek, hogy láthatóan egy sem hiányzik közülük. Ezért a mezei fajtáknak alakjuk és nagyságuk nagyobb ugyan, de ügyességben és ízletességben ezek megelőzik őket. A húsuk ugyanis jobb ízű és egészséges, mert válogatott, hasznos füveket legelnek. Ezért jobban meghíznak, több sajtot és vajat adnak. XII. § A vadászat mindenütt szabad. Emiatt ott, ahol katonák telelnek vagy nyaralnak, kevesebb a vadállat. Ezek örökös vadászatai miatt, amelyeket többnyire időtöltés céljából űznek, alig néhány tud megmaradni. Egyébként a távolabbi mezőkön és hegyekben könnyűszerrel végrehajtott vadászaton látható, hogy a szarvasok, őzek, rókák, nyulak csapatostól futnak elő. Szinte hihetetlen a madarak sokasága és változatossága. A fácánok közül különösen a félegyházi és a székelyhídi mezőkön és szőlőskertekben élők követelik maguknak a dicsőséget. A lakosok télen a hóval belepett mezőkön szoktak madarászni. Gyakran annyit fognak össze, hogy teli szekérrel szállítják Bécsbe. XIII. § A folyókban és a mocsarakban igen sok a hal. Különösen a Körösök szolgáltatnak sok jó ízű pontyot, csukát és harcsát. A Berettyóban és az Érben sárosabbak, mivel mocsaras vízben és sárban hemperegnek, de bőségben és számban még az előbbieket is felülmúlják. Kellemes az ízük, ha a vizet, amelyben megfőzik, itteni szokás szerint hagymával ízesítik. Magam is kipróbáltam, és hosszú használattal megtapasztaltam, hogy ennek a vidéknek a halai nem szorulnak mások mögé. Rendkívüli nagyságot mutatnak a lápi csíkok. Emlékezzünk meg a Berettyó és az Ér folyó rákjairól és teknősbékáiról. Sok ezret szállítanak innen évente Bécsbe. A hegyekben a Kárpátok lábánál a Körösök bővelkednek 61