Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

IRODALOMTÖRTÉNET — LITERATURGESCHICHTE - Nagy Sándor: Barsi Dénes levele Sinka István érdekében

Nagy Sándor Barsi Dénes levele Sinka István érdekében A 30-as években a hárommillió koldus mellett ma már szinte elképzelhetetlen nyomorban éltek azok az írók, költők, művészek is, akik munkásságukkal a társadalmi haladás ügyét szolgálták. Ismeretes, hogy még Móricz Zsigmond is sokszor küzdött filléres gondokkal. Társadalmi és anyagi megbecsülésben csak az irodalmi konzervativizmus képviselői részesültek, azok az írók, akik műveikkel a közönséget szórakoztatták s elterelték a figyelmet a kor égető kérdéseiről. Különösen nehéz sorsa volt azoknak az íróknak, akik maguk is a társadalom legmélyén, a nincstelen paraszti világban éltek és innen küldték aggasztó híradásaikat nyomorról, szenvedésről, megalázottságról. Közéjük tartozott a pásztor ősöktől származott Sinka István, nagygazdák korán árvaságra jutott cselédje, kora tavasztól késő őszig a pusztára kivert juhász bojtár. Irodalmunkban ő volt az első költő, aki hitelesen formálta versbe az elnyomott paraszti szegények kiszolgáltatottságát, dacos lázadását a rend ellen, amelyben élni kényszerültek. Az induló költőknek az újságok és folyóiratok egyáltalán nem, vagy legfeljebb néhány pengőt fizettek egy-egy versért. A könyvkiadók sem vállalták a kockázatot s a legtöbb verseskötet csak akkor jelenhetett meg, ha a szerzőnek sikerült annyi előfizetőt szereznie, hogy a nyomdaköltséget fedezze. A 37 éves Sinka István három gyermekével és súlyos beteg feleségével Vésztőn élt, amikor 1934 nyarának vége felé megjelent első verseskötete, a Himnuszok Kelet kapujában. Ez idő tájt Komádiban volt tanító a Sinkánál nyolc évvel fiatalabb Barsi Dénes, maga is tollforgató. Ö is megszenvedte a népért küzdő értelmiségi ember sorsát, forradalmi nézetei miatt korábban állásából is elbocsátották s csak nagy nehezen tudott ismét elhelyezkedni. Barsi Dénes már korábban felfigyelt Sinka verseire, megérezte, hogy nem valami műkedvelő versfaragó paraszt, hanem valóban költői tehetség jelentkezik a magyar irodalmi életben. Azt is tudta, hogy első kötetének megjelenése mit sem változtat anyagi helyzetén, ezért pártfogót keresett, akitől valami szerény állást kérhet a költő s ingyen iskoláztatást a legidősebb Sinka gyerek részére. Tudta, hogy a világi hatalom embereitől hiába kérne támogatást, ezért a tiszántúli református egyházkerület akkori püspökéhez, Baltazár Dezsőhöz fordult. De ezt megelőzően azt tanácsolta Sinkának, hogy a Himnuszok Kelet kapujában c. kötetét küldje el a püspöknek. A Baltazár címére érkezett leveleket, még a reklámnyomtatványokat is — a tartalom rövid megjelölésével — a püspöki iktatókönyvbe naponta beiktatták, majd az elintézés módját is bejegyezték. 1934. szeptember 27-i keltezéssel 5241/ 1934. szám alatt ez a bejegyzés olvasható: „Sinka István megküldi: Himnuszok Kelet kapujában". Az elintézés rovat szerint Baltazár a verseskötetet megköszönte, de mert ilyen természetű levelezését sajátkezűleg intézte a válaszairól másolatot nem készíttetett, Sinkához írt levelének szövege nincs meg a levéltárban. :293