Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

IRODALOMTÖRTÉNET — LITERATURGESCHICHTE - Nagy Sándor: Barsi Dénes levele Sinka István érdekében

Az bizonyos, hogy Sinka nem írt külön levelet, hanem csak a verseskötetet küldte el pár soros dedikálással, mert a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában a gondosan rendezett püspöki iratok között levél nem található, a kötet pedig valószínűleg Baltazár magánkönyvtárába került. Ezután írta meg Barsi Dénes a segítséget kérő levelet, amelyet a püspöki iktatókönyvbe 1934. október 15-én 5562/1934. szám alatt így jegyeztek be: „Barsi Imre (sic) levele Sinka István érdekében". Az említett Levéltárban őrzött eredeti levél teljes szövege a következő; „Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Űr! Kegyelmes Uram ! Kegyeskedjék megbocsátani egy ismeretlen embernek ezért a levélért s az alább következő alázatos kérés előterjesztéséért, de mentségemül szolgál, hogy levelem és kérésem előterjesztése nem saját érdekemben, hanem magasabb szempontból és végeredményben nézve a magyar kálvinizmus manapság sűrűn kétségbevont, de mégis élő történelmi hivatásának igazolására alkalmas cselekvés bekövetkezéséért s ezen keresztül az egyetemes magyarság izmosabb életkiterjedésének elősegítéséért történik. Méltóztatik talán emlékezni arra, hogy a közelmúltban Sinka István „parasztköltő" megküldötte Kegyelmes Uramnak Himnuszok Kelet kapujában c. kötetét. Kegyelmes Uram köszönőlevele tanúsága szerint olyan érzésekkel fogadta a könyvet, amilyennek én reméltem, mikor Sinka Istvánnak a könyv elküldését tolmácsolni bátor voltam. Bevallom őszintén, hogy a könyv fölajánlásával nekem célom volt, erkölcsi alapot akartam adni ezzel mostani kérésemnek. Sinka István birkatartásból élő, de tönkrement és később nyomorúságban elpusztult ember gyermekének született Nagyszalontán. Tízéves korától a legárvább nyomorban hányódott, míg végre odahajította a sors apái kenyeréhez, a juhászsághoz. Békési uradalmak nyájaival kóborolt, mikor az összeomlás és az új határ elrekesztette szülőföldjétől. Közben a születésétől fogva sem túlerős, az embertelen gyermekkori nyomorúság által még jobban aláásott szervezetét teljesen megrokkantotta ennek a félnomád életnek egyik kemény februárja, úgy, hogy tovább nem tudott megfelelni ennek a „pályának". Kidobták. Akkor összes keresményeiből, félig adósságra vett Vésztőn egy házacskát, hogy felesége és három gyermeke fölött legalább fedél legyen. S ezután mikor olcsóbb, mikor még olcsóbb napszámmunkából tengette mindhármuk életét. Közben írta keserűen és reménytelenül, igazán gyönyörű dolgait. írásait itthon és megszállt területen is szívesen közölték, de oly csekély tiszteletdíjakért, hogy abból megélni nem lehetett. Sinka István testiereje pedig a folytonos nyomor miatt egyre tovább hanyatlott. Ezzel arányosan feleségének kellett mindig több erőt feszíteni a létfenntartásért. Múlt év nyarán felesége súlyos szívbajjal megbetegedett, ma pedig már mozdulatlanságra kárhoztatott, minden pillanatban katasztrófát váró élőhalott. És három éhes gyerek imádkozik a nem is mindennapi, hanem legalább csak minden másodnapi kenyérért. A három gyerek közül a legidősebbnek (11 éves), Bálint Jenő, az őstehetségek kiállítása egyik vezetőjének megállapítása szerint nem közönséges festői tehetsége van. Bátran bízom Kegyelmes Uramra annak megítélését, hogy szabad-é a nagyságos célkitűzésekkel és talán utolsó reményekkel csodálatos sokszínűségben forrongó új magyar életrebontakozásnak ilyen ragyogó és lényegi értékeit (ami még ezek mellett külön kálvinista érték is) veszendőbe hagyni. Nem kételkedem azonban az ítéletben. Éppen ezért ismerve Kegyelmes Uramnak a világ és a magyar élet dolgaiban való bölcs értékszemléletét, forró magyarságát, áldozatos és cselekvő jóakaratának sok-sok példáját, mély tisztelettel esedezem, kegyeskedjék :294