Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Varga Gyula: Osváth Pál sárréti leírásának agrártörténeti jelentősége

kon árulnak. Esztárban eladásra is termesztik a lencsét. Mezőpeterden káposztát, sütőtököt és gyümölcsöt árulnak. Szakállban szép szilvások vannak. Sok helyen elterjedt már a bodorka (lóhere), főként Váncsodon, Gáborjánban. Kezd népsze­rüsödni a lucerna (Ártánd, Berettyóújfalu, Csökmő). A szentjánosiak kitűnő bú­zájából az ottani asszonyok annyi kenyeret sütöttek, hogy szinte ők látták el Vá­radot. Előszeretettel emlékezik meg Osváth Pál a szőlőskertekről. Csaknem min­den faluban volt már ekkor szőlő, némely helyen tekintélyes nagyságú (Újfalu­ban, Derecskén az 1000 holdat is meghaladta.) A gazdálkodással kapcsolatban több érdekes néprajzi jelenségre hívja fel a figyelmet a sárréti járás leírása. A csökmeiekről például megjegyzi, hogy itt ke­reszteket nem nagyon csinálnak, s kívül a mezőn szoktak nyomtatni. A bedőiek földjeiket nagyon szépen művelik s rendszeresen trágyázzák is. A szemtanú hite­lességével ír a kétfajta rétégetésről: egyik, amikor ősszel a nádasokat tervsze­rűen kiégetik, hogy jövőre tiszta nád teremjen, másik a felső talajréteg alatti kotu-égés, mely néha évekig veszélyezteti az arra járókat. Megfigyeléséből kide­rül, hogy a járásban meglehetősen általános lehetett az utcára épített kerek ve­rem. Megfigyelte, hogy Csökmőn kemence alakú gabonatárolókat építettek. Ér­dekes, s néprajzilag azóta se feltárt terület a derecskei katonaházakról tett meg­figyelése: a járás közösen járult hozzá a derecskeiek katonatartásához. Ezért a derecskeiek kötelesek voltak portájukon — az előírásoknak megfelelő — katona­házakat építeni. Feltételezésünk az, hogy Derecskén a ma is megtalálható, utca­frontra keresztbe épített kisebb kétosztatú házak az egykori katonaházak marad­ványai. De érdekli Osváth Pált a gazdasági műveltség terjedése is: sorozatosan feltárja, hol vannak korszerű faiskolák, törzsgulyák, ménesek stb. A földművelés mellett valóságos monografikus képet fest az álattenyésztés­ről. Községenként közli az állatfajok statisztikáját. Kiderül, hogy a Sárréten is legkedveltebb háziállat a ló. Többek között ez is a földművelés elsőbbségét fejezi ki, hiszen a ló sokkal intenzívebb munkaerő, mint a szarvasmarha. A szarvas­marha, disznó olyan háziállatok, melyeket a gazdálkodás szisztémájának megfe­lelően ésszerűen forgatnak. Hol szilaj módra a legelőn tartják, hol istállózzák. Ki­emeli a Csáky grófok törzsgulyáját, mely bázisa lesz a táj nemes állományának. Kiderül az is, hogy a juhtartás csak néhány helységnek a jellegzetessége. Igen ér­dekes megfigyelése, hogy a zsákai pusztákra bukovinai méneseket és juhokat fo­gadnak teleltetésre. A szabadban telelő állatokat nádkarámban tartották, hiszen az esztári Szunyogh Albert nádkarámja nem sokkal korábban leégett. Különben a nád fontosságára sok helyen utal. A csökmeiek a nádat tutaj módjára úsztatták a vízen, s messze földön árulták. Nádpaticsból nemcsak házakat, hanem még templomot és építettek (Kornádi). A komádiak a náddal kereskedtek, de értéke­sítették a ház építéséhez kitűnően alkalmas iszapot is. Az erdőben gazdag Ba­goson ugyanakkor a vesszőpatics építkezés volt elterjedve. Az agrártörténeti kutatók csak részben érdeklődnek a réti ősfoglalkozások iránt, melyekre szintén számtalan utalást találunk. A komádiak még a múlt szá­zadban is rákkal kereskedtek, azt Várad, Debrecen piacain is árulták. A bakon­szegiek halászatukról voltak ismertek, a csökmeiek, szerepiek madarászattal, csíkászattal foglalkoztak. A réthez kapcsolódtak a táj jellegzetes háziiparai is. A bojtiak vesszőkosarakat fontak, gyékényt szőttek. Nagybajomban szintén a gyékényszövés, -fonás volt ismeretes háziipar. Ugyanígy Szerepen, Zsákán. A té­pei asszonyok borzsákot szőttek s az árulták. Hencidán, Gáborjánban szalmaka­lapot fontak, Gáborjánban, Mikepércsen salétromot főztek. Érdekes természeti kincs volt Derecskén a Kék kálló vízében található kagylóféleség, mely az igaz­gyöngyhöz hasonló gyöngyszemeket termelt. Felhívja Osváth a figyelmünket :257

Next

/
Oldalképek
Tartalom