Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Varga Gyula: Osváth Pál sárréti leírásának agrártörténeti jelentősége

Nagybajom és Konyár sajátos településszerkezetére. E faluk sajátos mocsári halmaz települést képeznek. A házakat először a kiemelkedő hátasabb részekre építették, majd ezek bokrosodni kezdtek s végül szinte utcák nélküli összefüggő halmazt képeztek. Bajomban „a házak egy-egy körbe szorítva s nem uccák által határoltatnak." Konyáron még az 1870-es években is kerítetlenek voltak az udvarok. így keletkezhetett a falucsúfoló mondóka : „Mind télen, mind nyáron Veszedelmes leülni Konyáron" (A vers arra is utal, hogy ebben az időben még az árnyékszékek se voltak közismert építmények.) Hosszasan idézhetnénk a különböző, agrártörténeti szempontból is érdekes jelzéseket. Számtalan adatot tudunk meg a táj vásárairól. Felsorolja a működő malmokat. Közli a faluk pecsétjében található képeket. Érdekes, hogy néhány nemesi címerre utaló képe mellett legtöbb pecsétben a földművelés jelképei, az ekevas, búzakalász stb. szerepel, természetesen gyakran feltűnik a vízi világ jelképe is (nád, hal stb.). Nem hallgatja el Osváth az e tájon lejátszódott kisebb-nagyobb parasztmozgalmakra való utalásokat sem. Ma is feldolgozatlan téma, hogy állítólag Bagoson 1697-ben — a hegyaljai felkeléssel egy időben! — kuruc jellegű mozgalom indult. A Rákóczi féle szabadságharc bukása után állítólag egy kuruc csoport Furtán egy szigeten húzta meg magát, ahol csak jóval a szatmári béke után fogták el őket. Faluként felsorolja a negyvennyolcas honvédek névsorát, de megemlékezik arról is, hogy 1848 nyarán Zsákán a parasztok földet osztottak. 1861-ben meg a bakonszegiek próbáltak a lecsapolt Sárrétből egy darabot elfoglalni. E mozgalmakat — természetesen — Osváth elítéli. De azt is megemlíti, hogy Bedőn a váradi prépost iránt igen nagy az ellenszenv, s hogy Csökmőn ritka év, amikor a váradi káptalan asztagja ki nem gyullad. A sorok között olvasva nem lehet vitás, hogy a puritán gondolkozású csendbiztos érzelmileg a parasztok oldalán áll. összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy bár Osváth Pál sárréti leírása nem szaktörténeti munka, nem is agrártörténeti célzattal íródott, mégis nélkülözhetetlen, szinte forrásértékkel bíró adalékok egész sorát tartalmazza. Elvi megállapításai ma már nem állják meg a helyet, sokszor a feltárt adatokat is tévesen magyarázza. Bizonyos, hogy igen sok olyan lényeges adat kimaradt a könyvből, melyet pedig maga ismerhetett. De azzal, hogy éleslátással egy sor agrártörténeti problémát feltár, máris pótolhatatlan feladatot teljesít. Életszerű ,természetes realitásában, puritán erkölcsi alapon nyugvó szavahihetőségében bízhatunk. Ha téved, ezért rendszerint korának kezdetlegesebb történetszemlélete a felelős. Tudományos és emberi magatartása miatt egyaránt megérdemli, hogy róla s munkájáról kegyelettel és tisztelettel emlékezzünk. :258