Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Varga Gyula: Osváth Pál sárréti leírásának agrártörténeti jelentősége

Varga Gyula Osváth Pál sárréti leírásának agrártörténeti jelentősége Osváth Pál 1831-ben született Kismarján. Apja Pál „tanító ember", anyja Kovács Klára, Kovács Mihály derecskei nótárius leánya. Maga a kismarjai nemes tanács alumniumának segítségével a debreceni Református Kollégiumban tanul. 1849-ben, 18 éves korában önként beállt honvédnek s végig részt vett Bem tábornok erdélyi sikeres hadjárataiban. Az 1850-es években nótárius lett Beretytyószentmártonban, később csendbiztos Mezőkeresztesen (ma Biharkeresztes). Kiterjedt családi kapcsolatai útján kötődik Gáborjánhoz, Komádihoz, Váncsodhoz, Berettyóújfaluhoz, Debrecenhez s még több helységhez. Pandúrkodása alatt különösen sokat kellett utaznia a tájon, így nincs olyan sárréti falu, amelyikhez valamiféle személyes kapcsolat ne fűzte volna. Pandúrtársai is főként a sárréti falvakból kerültek. Egyikük, a gáborjáni Varga Péter bizonyára főnöke inspirálására megírta Gáborján krónikáját. Osváth Pál nem volt szakképzett történetíró. A szó jó értelmében dilettáns volt, aki ismerte korának minden olyan történelmi kézikönyvét, sőt forráskiadványát, melyből a Sárrétre vonatkozó addig feltárt adatokat megismerhette (Szalay, Budai Ézsaiás, Váradi Regestrum Pray féle kiadványát, Nagy Iván, a Zichy okmánytár koráig megjelent köteteit stb.). Ennél is jellemzőbb, hogy minden egyes község levéltárát végig tanulmányozta s a számára fontosnak vélt adatokat szószerint kimásolta s jórészt bedolgozta munkájába. (Tudnunk kell, hogy e források azóta zömmel elpusztultak!) Többé-kevésbé ismerte a váradi levéltárak iratanyagát, melyek napjainkban magyar kutatók számára szintén hozzáférhetetlenek. Történetstatisztikai forrásként támaszkodott az 1552-es dicális összeírásra (Bielek után), egy 1732-es megyei összeírásra, felhasználta az 1870-es népszámlálás és az 1871-es statisztikai felvételek eredményeit. Mindenekfölött azonban mérhetetlen tömegű személyes élményanyagra, szájhagyományra alapozta munkáját. (A könyv sajtó alá rendezésekor — takarékossági okokból — adatainak egy részét ki kellett hagynia. Ezt a hiányt később úgy próbálta pótolni, hogy egy megjelent saját példányát lapokra szétbontotta s a nyomtatott lapok közé üres lapokat kötött be s e lapokat apró betűkkel teleírta. Ez az átdolgozott példány egyik unokájának tulajdonába került. E mérhetetlen értékű könyv jelenleg valahol kallódik. Ember Mária szíves szóbeli közlését ezúton is megköszönöm.) E sokirányú tájékozódás rokon a korában kibontakozó pozitivista törekvésekkel. Azt is látnunk kell azonban, hogy sem a források szakszerű értékelésében, sem a történelmi kérdések elvi megítélésében nem emelkedik ki hasonló törekvésű vidéki kortársai közül. Gazdaságtörténeti utalásai is meglehetősen hiányosak, ellentmondásosak. De a rendkívül sokoldalú, gazdag élményanyag miatt számtalan olyan információt nyújt, mely a mai agrártörténetírásnak is alapvető :254