Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Papp Antal: Osváth Pál munkájának földrajzi értékelése

mondja — kártékony vízfolyások voltak. Teljesen igaza lehet Osváth Pálnak abban, hogy a Kálló vize nyugaton néha a Tiszáéval is összefolyt, s hozzá tehetjük, hogy ez a Berettyóval is megtörtént. A Nagykunság és a Hortobágy irányából a Tisza áradásait számtalan ér szállította a Nagysárrétre. Az árvizek legnagyobb része a Hortobágy folyón keresztül jutott ide. A Berettyóról megjegyzi, hogy „hajdan Túr vízének is neveztetett". Osváth Pál nem említi, de tudjuk, hogy a Túr elnevezés csak a Berettyó alsó szakaszára volt érvényes. Az egykori Kálló érről azt írja, hogy „az ős korban Hornosnak neveztetett". Későbbi — közöttük nyelvész —szerzők a Humusou, Umusou, Umso alakokban előforduló víznevet vagy az Ér, vagy a Hamvas patakkal azonosítják. Talán legértékesebbek azok a megfigyelések, amelyeket a szerző a Berettyó és a Sebes-Körös árvizeiről és vízjárásáról ír. Nagyobb árvizek 1773-ban, 1795ben, 1814—1817 között, 1851-ben, 1871—872-ben voltak. A nagy áradások tehát általában két évtizedenként ismétlődtek. Az említett évek nyilván erősen csapadékosak voltak. A Berettyó és a Sebes-Körös közül a Berettyó áradásait írja veszélyesebbnek, mert az nagyobb területeket öntött el és hosszabb ideig tartott. Ezt írja: „A Sebes-Körözs is sok kárt tett hajdan a járásnak, mert a belőle kijött kisebb árvizek is nagy területeket borítottak el, azonban minthogy a Körözs árja a mily hirtelen jött csaknem olyan hamar vissza is tért, ez korántsem okozott annyi kárt, mint a Berettyó .. . mely a Sárrétjén az eliszaposodás miatt különben sem folyhatott rendesen". Osváth a Berettyó nagyobb területre kiterjedő és tartósabb áradásait a csaknem minden helység határában épített malmok gátjaival is kapcsolatba hozza, de — nyilván saját megfigyelése alapján — nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a két folyó közül a Berettyó lefolyása volt a lassúbb és a bizonytalanabb, a Nagy Sárrét gyorsabb feliszapolása, azaz feltöltődése miatt. A jó megfigyelés alapja az, hogy a Nagysárrét teknője sekélyebb volt mint a Kissárrété, benne a Berettyó parttalan folyóként tévelygett és ezért feltöltődése is lényegesen gyorsabban haladt előre. A Nagysárrét medencéjében a gyorsabb feltöltődés miatt csak vékony tőzegrétegek képződhettek, míg a Kissárréten a tőzeg lényegesen vastagabb és ott „10—12 láb mélyen is megtalálható". Osváth Pál néhány kellemetlen emlék felidézésével arról is tudósít, hogy a mocsarak lecsapolása után a tőzeg több helyen és gyakran éveken át égett a felszín alatt. A Sárrétek vidékének régi vízrajzi viszonyaival és településeivel foglalkozván Osváth Pál leírása adta nekem egykor a gondolatot, hogy a Nagy-Sárrét a Kis-Sárrétnél is fiatalabb, esetleg csak a honfoglalást követő századokban keletkezett mocsárvilág volt. Ezt a feltevést később rétegtani, néhány történeti, településtörténeti adattal is bizonyítani lehetett. Osváth Pál már nem tapasztalhatta, de helyesen ismerte fel azt, hogy a Sárréteken milyen gyors folyamat volt az elmocsarasodás. Iráz egykori falu helyén keletkező mocsarat a Sebes-Körös futásirányának megváltozásában látta. A kornádi erdő elláposodása is a mocsarasodás gyors terjedését bizonyítja. A kornádi erdő Osváth Pál szerint a XVIII. század elején még létezett. Iráz környékén is korábbi erdőkről tesz említést. Kitűnő felismerés Osváth Pál részéről az, hogy a Sárrétek vidékét sűrűn behálózó folyómedrek ,,... valaha nem olyan mint a Körözs, hanem óriási folyók és tavak vizeinek adtak helyet." Ez így van. Mindössze két évtizede tudjuk, hogy a Sárrétek elhagyott nagy folyómedreiben a Szamos és a Kraszna vize folyt, s hogy ezek a folyómedrek abból az időből származnak, amikor a Sárrétek vidéke az Ér völgyén keresztül vízrajzi kapcsolatban volt a Bereg-Szatmári síksággal. Ez a kapcsolat 8—10 ezer évvel ezelőtt szűnt meg. Valamennyi elhagyott nagy folyómeder mellett ÉK felé indulva Pocsaj környékére lehet eljutni az Ér völgy :251