Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Papp Antal: Osváth Pál munkájának földrajzi értékelése

Papp Antal Osváth Pál munkájának földrajzi értékelése Osváth Pál munkája elsősorban helytörténeti és gazdaságtörténeti forrásmű a kutató számára, de sok értékes természeti és gazdasági földrajzi megfigyelést is tartalmaz. Természeti földrajzi leírást és megfigyeléseket a könyv első, „Általános leírás" c. részében ad a szerző. Ez a rész a könyv terjedelmének csak 1/4 része, mert a szerző attól tartott, hogy az általános ismertetés az olvasót nem érdekli különösképpen és ezért kevés lesz a előfizető. Viszonylagos rövidsége ellenére ebben a fejezetben van több földrajzi forrásanyag. A „Részletes leírás" címet viselő terjedelmes részben elsősorban a településhálózat kialakulásához, a települések egykori topográfiai fekvéséhez, népességfejlődésük és gazdasági életük tanulmányozásához van községenként változó mennyiségű és értékű hasznosítható megfigyelés és statisztikai adat. Osváth meglepően jól ismerte a kor földrajzi irodalmát. Hunfalvi János, Szabó József, Palugyai, Bél Mátyás munkáira sokszor hivatkozik, amikor egy-egy földrajzi jelenséget leír. Bámulatos mennyiségű hiteles forrásanyagot használ, amelyek közül az egyházi jegyzőkönyveknek és az 1552. és 1732. évi megyei öszszeírásoknak van sok földrajzi vonatkozása. Kitűnő megfigyelője különböző földrajzi folyamatoknak és számos esetben nemcsak leír jelenségeket, hanem oknyomozásra, az összefüggések megismerésére is törekszik. A nagy alapossággal és részletességgel, sok megfigyelés alapján készült munka földrajzi értékét növeli, hogy egy olyan korban íródott, amikor egy nagy társadalmi-gazdasági változás — a kapitalizálódás — egyik jeleként egy hatalmas természetátalakító munka, a folyószabályozások és mocsárlecsapódások folyamatban voltak. Osváth Pál munkájából a megváltozó sárréti táj képét és a táj hasznosításában való előrehaladást is megismerhetjük. Ügy tűnik, hogy a szerző ezeknek a változásoknak híve volt, hiszen „naponként mindenben tapasztalható haladás"-ról ír. Az úthálózat kiépítését pl. úgy értékeli, hogy az nemcsak a kereskedelem, hanem a lakosság műveltségének fejlődése érdekében is fontos. Az általános leírásban érdekes magyarázat van Bihar vármegye járások szerinti beosztásáról, amelyb(en meglepően nagy szepe volt annak az egyszerű szempontnak, hogy a hivatalnokok megyeszékhelyre való utazása a falvakra a legkisebb terhet jelentse. A vízrajzot ismertető leírásokban közvetlenül használható és gondolatkeltő forrásanyag egyaránt van. A két nagy összefüggő mocsárvilág „a Berettyó által képezett Sárrét" és a „Körözs által képezett Sárrét" határvonalai, a két folyó egykori futásai régi vízrajzi térképekről is ismeretesek, viszont nagyon hasznosak a többi vízrajzi megfigyelések. Ezek közül említhetjük a két fő folyó fattyú ágainak (Kis-Körös, Kutas, Csente, Kálló, valamint a történelmi nevezetességű Hamvas-ér, Tekerő-ér, Jószás-ér) felsorolását és folyásirányuk ismertetését. A felsorolt vízfolyások a XIX. század derekán még élő és — ahogyan Osváth Pál :250