Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején
nyoknak való ételvivés 2 5 A szülés után két-három hétig illő volt a gyerekágyat fekvő, tehát főzni nem tudó asszonynak ételt hordani. Az asszony anyja, anyósa, sógorasszonyai, a házasságkötéskor volt násznagya felesége, a keresztanyja, a jó szomszédasszonyok, a barátnők egymás között előre elintézték, hogy mikor ki visz ennivalót a gyerekágyasnak. Az ételvivésnél tekintettel voltak a férjre, az esetleges gyerekekre, sőt az asszony mellett tevékenykedő bábaasszonyra is. Ezért minden ételféleségből sokat, a gyerekágyas asszony szükségleténél jóval többet vittek. Az ilyen ételhordásnak mindig volt valamelyes ünnepélyessége, voltaképpen beteglátogatás is volt. A gyerekágyas asszony ételhordásos meglátogatása természetesen együtt járt az újszülött megnézésével is. A gyerekágyat fekvő asszonynak leginkább csirke- vagy tyúkhúslevest, paradicsommártásos főtt húst és sült vagy kirántott baromfihúst, valamint csemegét (befőttet, diós, lekváros aprósüteményt) vittek. A leveses tálban, asztalkendővel letakarva, kézben tartva; a főtt és sült húst, a csemegét komaszilkében vagy ételhordóban, de különösen, ha sokat és sokfélét vittek, akkor külön-külön tálakban is vitték. Ilyen esetekben nem is egyedül vitték, hanem csapatostól. Az ételvivő asszonyt elkísérte és segített az ételvivésben nagylánya vagy a menye, vagy mindketten. A lakodalmakba a meghívottak a századfordulón élelmiszert, sokszor egyegy pár tyúkot vittek. Hencidán sódart, száraz kolbászt, szalonnát, Artándon lisztet, süvegcukrot, Tépén és Sárándon bort, pálinkát, Konyáron még száraz paszulyt is vittek. A lakodalmi élelmiszervitelnek a gyerekágyas asszonynak vitt ételhordáshoz hasonlóan ugyancsak volt bizonyos ünnepélyes formája. 2 0 Nyilvánosan, bár asztalkendővel letakarva, kari kosárban, fedeles kaskában, vagy csak kézben, maguk előtt tartva, mégis szinte mutogatva vitték. A századfordulón süteményt és főleg tortát még alig hordtak lakodalomba. Derecskén, Hajdúbagoson, Nagylétán, Berettyóújfaluban, Álmosdon a kalács, a kőttes tészta járta. Ezeket nagy tálban, esetleg tepsiben, szép fehér ruhával letakarva, kézben maguk előtt tartva vitték. Az élelmiszert, a kalácsot, tésztát mindig az asszonyok hordták, a bort és a pálinkát viszont a férfiak. Vértesen, Nagykerekiben, Bojton, Berettyószentmártonban cserépkorsókban, Hajdúbagoson, Sárándon, Monostorpályiban demizsonban; a pálinkát Artándon, Berekböszörményben, Toldon, Szentpéterszegen cserépbutykosban vitték. A násznagy hivatala közben fakulaccsal a nyakában járt el. Borral volt tele, a kulacs nyakára pedig rá volt húzva a lakodalmi kalács. 2 7 A csecsemő- és gyerekhordás női feladat volt. Legtöbbször az anya gondja. Szopás közben az anya karjára vette a csecsemőt és a szopásnak megfelelően bal vagy jobb alkarjára fektetve tartotta. Ha sírt a gyerek, ha nyűglődött hasonlóképpen felvette a bölcsőből és leginkább a bal alsó karjára fektetve, mellkasához szorítva dajkálta. Fel s alá járt vele a szobában, vagy nappal és jó idő esetén a tornácon. A századfordulón az észak-bihari síkságon még alig volt gyerekkocsi. Biharkeresztesen, Berettyószentmártonban a jegyzőéknek, Sárándon, Nagylétán és Konyáron az egyik tanítónak, Berettyóújfaluban néhány boltosnak volt hántolt fűzvesszőből fonott, négykerekű, esernyős gyerekkocsija. Különben az anyák csecsemőiket és kisgyerekeiket hacsak lehetett nem vitték sehova. Otthon látták őket leginkább biztonságban. Ha mégis kimozdultak velük a házból, a portáról, akkor a csecsemőket pólyásan bal alsó karjukra fektetve, a mellkasukhoz szo25 Vö.: Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok (Bp. 1958). 151—158. és Kresz M. i. m. 220. 26 Szendrey Ákos: Lakodalmi szokások gyűjtése. Ütmutató füzetek a néprajzi adatgyűjtéshez. 2. (Bp. 1956.) 27 Dömötör Sándor: A kalács és kalinkó. Magyar Nyelvőr. LXXXIX. évf. 1960. 216— 220. — Nagy Gy.: i. m. (1959) 159—188. 212
