Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
vallották, hogy hallották e kijelentést, a képviselő és a védelem tanúi viszont tagadták megtörténtét. A kir. Curia eljáró tanácsa a tanúk szavahihetőségét mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a képviselő tanúi, akik között Pap Péter görögkatolikus lelkész, Bérezi Imre élesdi főszolgabíró, dr. Weisz Jakab járásorvos, Rach Manó közjegyző mellett több földbirtokos és kereskedő is volt, „magasabb intelligenciájuk 1' miatt jobban képesek visszaadni a programbeszéd tartalmát, mint a peticionálók által megidéztetett, „többnyire írni-olvasni sem tudó, a műveltség legalacsonyabb fokán álló és választójoggal sem bíró napszámosok", akik közül többen a községi bíró és a körjegyző által kiállított erkölcsi és vagyoni bizonyítvány szerint „a községben, mint szavahihetőséggel nem bíró egyének ismeretesek, s [. ..] iszákos, összeférhetetlen természetűek". így tehát ez az egyetlen érvénytelenségi tény sem bizonyosodott be, a bíróság 1911. november 22-én hozott ítéletével a képviselőt igazolta, a kérvényezőket pedig igen magas (14 000 korona) eljárási és ügyvédi költség megfizetésére kötelezte. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy a mondott, egyáltalán nem szokatlan ígéret valóban elhangzott-e, annyi azonban biztos, hogy a bíróság mérlegelése — még ha a korabeli joggyakorlat szerint nehezen is kifogásolható — a kormánypártnak kedvezett. A bíróság indokolását, miszerint a „magasabb társadalmi állású egyénekről" alaposabban lehetett feltételezni, hogy „pártszempontok befolyásán belül emelkedve" adták elő tapasztalataikat, alig-alig tartjuk elfogadhatónak. 9 0 A Hosszúpályiban megejtett 1910. június 1-i választáson Beöthy László volt főispán mindössze 21 szavazattal szerezte meg a mandátumot Fisch Ernő függetlenségi és 48-as Justh-párti jelölttel szemben. Az igen alapos, a vesztegetéstől a hatósági presszióig mindent felsorakoztató nagy terjedelmű petíció vagylagos kérelme a választás megsemmisítését, ill. Fisch Ernő képviselővé való nyilvánítását kérte. A bíróság 1910. december 1-én el is rendelte a bizonyítási eljárást, melynek végeztével az ügyét bizonytalannak látó képviselő lemondott mandátumáról. Ez azért nem eredményezte az eljárás azonnali megszüntetését, mert a petíció Fisch Ernő képviselővé való nyilvánítását is kérte. A peticionálók e kérelmüket arra alapították, hogy 52, a választói névjegyzékben nem szereplő személy szavazott le a kormánypárti jelöltre, akiknek szavazatát attól levonva a függetlenségi pártot illeti a többség, ill. a mandátum. A bíróság ezek közül egyetlen esetben sem állapította meg a törvényellenes szavazást. Az indokolás summázata szerint a kifogásolt személyekkel „vagy ugyanazon, vagy csekély eltéréssel hasonló nevű választók a választói névjegyzékben előfordulnak, márpedig a választók nevüknek, életkoruknak vagy foglalkozásuknak hibás vagy hiányos bejegyzése miatt az 1899: XV. tc. 158. §-ának . .. értelmében, ha személyazonosságuk máskülönben megállapítható, a szavazástól el nem üthetők". A bíróság éppen ezért érdemben elutasította a kérelmet, a pervesztes kérvényezők pedig súlyos árat fizettek, ugyanis — a képviselő lemondása következtében — összesen 53 300 korona [!] eljárási és ügyvédi költség megfizetésére kötelezte őket a bíróság. 8 1 A magyar jellegű, rendszerint ellenzéki képviselői választó székelyhídi kerület a választási bíráskodásban 1910-ben hallatott magáról először és utoljára. Az első választáson három jelölt indult, Molnár Ákos régi képviselő, a Kossuthpárt, Fráter Loránd a Justh-párt, Dóczi Imre pedig a Nemzeti Munkapárt kép90 KL10—18/A. III. 2. 36., vö. Nv 1910. jún. 2., NN 1910. jún. 15. 91 KL10—18/A. III. 2. 15. vö. NN 1910. márc. 30. 188
