Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
viseletében. Mivel abszolút többséget egyikük sem szerzett, a két legtöbb szavazatot elért jelölt között új választásra került sor. 9 2 Az 1910. június 16-i pótválasztáson a Justh-féle függetlenségi párti Fráter Loránd, a vidék régi birtokos családjának neves nótaköltő sarja 911:906 szavazatarányú győzelmet szerzett Molnár Ákossal szemben. A Kossuth-párti Nagyvárad a választás másnapján izgatással vádolta a Justh-pártot és azon kesergett, hogy a „kerület polgársága, a haladott értelmű, derék érmelléki magyarság egymással meghasonlott, a legjobb atyafiak egymással farkasszemet néztek". 9 3 Az eseményeket semlegesebben szemlélő Nagyváradi Napló tudósításából kitűnően a két párt hívei többé-kevésbé területileg is elkülönültek. A korántsem teljes „bevonulási rend" szerint Frátert elsősorban családja szűkebb pátriájának — Érsemjén, Érkeserű, Éradony, Érolaszi és Érmihályfalva községek — a választói támogatták, míg Molnár mellett főként Bihardiószeg, Köbölkút, Asszonyvására, Bagamér és Kókad választópolgárai tartottak ki. 9 4 A választás ellen benyújtott petíció a képviselőt és korteseit korrupcióval, a választási eljárás vezetőit pedig eljárási szabálysértésekkel vádolta. A kérvényezők szerint a vesztegetésekre maga Fráter adta a pénzt, sőt több helyütt — így Csokalyban és Bagamérban — hegedűjével a kezében maga is részt vett a tiszteletére és érdekében rendezett mulatozásokban. A kérvényhez egyebek mellett egy nyomtatott körlevél is volt csatolva, melyben több pénzintézet — az Érmelléki Takarékpénztár Rt., az Érmelléki Hitelbank, a Kereskedelmi és Iparbank Rr. és a Népsegélyzőbank — a címzetteket felszólították a Justh-féle függetlenségi párti jelölt támogatására. A petíció szerint e felszólítás és az adós választók végrehajtással való fenyegetése a képviselő tudtával történt. Igen nagy súlyt helyeztek a peticionálók arra is, hogy a Magyary Miklós elnökletével működő szavazatszedő küldöttségnél a záróra alatt jelentkező 9 bagaméri, ill. székelyhídi választó törvény ellenére nem szavazhatott le, pedig ha nem idő előtt történik a szavazás lezárása, akkor voksukkal Molnár Ákos javára fordult volna az eredmény. A Fráter-párt természetesen ellenpetícióval válaszolt, melyben tagadta a terhére rótt cselekményeket, s hasonló vesztegetéssel és etetés-itatással vádolta a peticionálókat. A kir. Curia 1911 márciusában elrendelte ugyan a bizonyítást, azt azonban nem sikerült lefolytatni, a felek kölcsönös vádaskodásuknak végetvetettek, a peticionálók pedig visszavonták kérvényüket. 9' 92 NN 1910. márc. 9., 12., 27., ápr. 16.; Nv 1910. máj. 4., máj. 7., 10., 12., 19., jún. 4. 93 Nv 1910. jún. 17., vö. Sz 1910. jún. 17. 94 NN 1910. jún. 17. 95 KL10—18/A. III. 2. 51. 189
