Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
indulattal állt a „kultúrember és népbarát" Lukács László és a román nemzetiségi párt ügye mellé, éppenúgy elmarasztalva gr. Andrássy Gyula belügyminisztert, aki 700 csendőrt vezényelt e kerületbe, mint a „vörös kakassal" fenyegetőző, „szegény, szilaj, nem önhibájuk miatt vad, oláhok közé szorult, virtusos" tárkányi magyarokat, akik egyébként maguk is ott voltak a peticionálók sorában. Nincs okunk rá, hogy egy nyilvánvalóan egyoldalúan megszövegezett petícióval kétségbe vonjuk Ady sorainak hitelét, mégis rá kell mutatnunk, hogy — mint más esetek is bizonyítják — ebben az időszakban már a mindkét oldalról szított nacionalizmus nagyon elmérgesítette a magyar és román lakosság közötti viszonyt, emiatt pedig rendszerint az illető vidéken kisebbségben élők húzták a rövidebbet. A bemutatott panasz és az Ady-cikkek az elmérgesedett nemzetiségi viszonyok más-más oldalról való megközelítését nyújtják. Az előzményekből ítélve a választás egészét illetően mindkét forrásnak valóságos alapja volt, de különkülön csakis részigazságokat tartalmaznak. A petíció állításainak valódiságát egyébként az ügyben eljáró IV. bíráló bizottság nem mérlegelhette, mivel a hoszszas huzavona után a felek kiegyeztek, s a panaszosok 1908. február 4-én visszavonták kérelmüket. 8 7 E visszavonásban nyilvánvalóan az is közrehatott, hogy Kardos Árpádot és testvéreit 1908 januárjában csalás és sikkasztás miatt Budapesten letartóztatták, amit a Nagyváradi Napló joggal nevezett a „társadalmi és politikai erkölcsök egyik tipikus fotografiája"-nak. 8 8 A dualizmus kora utolsó, 1910—1918. évi törvényhozási időszakában négy bihari kerületből érkezett petíció a kir. Curiához; három az 1910. júniusi általános választások után, egy pedig a Berettyóújfaluban 1913. július 19-én megejtett, Czifra Kálmán sikerét hozó, időközi választás nyomán. Ez utóbbi petíció a képviselőházi levéltárban nem található, az iratokból pedig csupán az valószínűsíthető, hogy benyújtói visszavonták még mielőtt a bíróság foglalkozhatott volna vele. 8 9 Az általános választások után érkezett kérvények közül kettőt a Justh-féle függetlenségi pártiak nyújtottak be a Nemzeti Munkapárt képviselői ellen, egyet viszont a Kossuth-párt hívei ellenük. A román többségű élesdi kerületben a kormánypárti Zathureczky István szorította kisebbségbe dr. Farkasházy Zsigmond Justh-párti honatyát, aki a petíció szerint két cikluson át „önzetlen közéleti tevékenységével és a választókerület egésze, egyes községei, de egyes lakosai jogos magánérdekében is kifejtett munkálkodásával.. . megnyerte a választókerületbeli összes választók bizalmát és ragaszkodását". A petíció szerint a korteskedésben Telegdi József mezőtelegdi birtokos járt az élen, a vesztegetők pedig a zsidó kocsmárosok mellett községi bírák, jegyzők és tanítók voltak. A vádpontok az eljárás során a nehéz bizonyíthatóság miatt összezsugorodtak, végülis az elrendelt bizonyítási eljárásban egyetlen tényre vonatkozóan történt tanúkihallgatás. A petíció szerint Pestere községben a kormánypárti jelölt 1910. május 23-i programbeszédében, melyet Pap Péter lelkész tolmácsolt, azt a valódisága esetén feltétlen érvénytelenségi oknak minősülő kijelentést tette, hogy ha a helybeli választók rászavaznak, akkor tőle mint szomszéd birtokostól ingyen legelőt és tűzifát kapnak. A peticionálók által megnevezett tanúk a kihallgatáson is azt 87 KL06—10/A. III. 1. 4. 6. 88 NN 1908. jan. 24., febr. 8., Nv 1908. febr. 9., 12. 89 KL10—18 A. III. 2. 59. 187
