Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
érdemeit elismerő, de az egész eljárásban a maga igazolását látó Nagyvárad szerint „a lemondás fő indoka az [volt], hogy a választók a mandátum védelmével fölhagytak". 6 0 A Nagyváradi Hírlap arra utalt, hogy a képviselőnek azért kellett lemondania, „mert a vizsgálat a legnagyobb gyalázatosságokat derítette volna fel". 6 1 A Szabadság a terrorizálás diadalának nevezte Arany László lemondását, de méltányolta a támadásoknak kitett képviselő menekülését a további eljárástól. 6- A kormánypárt helyi lapjának, a Nagy-Szalonta és Vidékének sem maradt más hátra, mint a kölcsönös türelemre való intés és annak hangoztatása, hogy „Arany László neve tiszta maradt". 6 3 Lemondáshoz a megtámadott képviselők egyébként általában csak akkor folyamodtak, ha ügyüket veszni látták. Nem lehetett ez másként Arany László esetében sem, akinek a petíció által panaszolt visszaélésekben való személyes közreműködését senki egy szóval sem állította, éppen ezért utólagos „védelemre" 64 sem szorul. Megválasztása úgy zajlott le, mint sok más kormánypárti képviselőé ; maga sem tett mást, mint amit mások tettek volna helyében. Az újabb választáson Lukács Gyula visszahódította a kerületet. 6 3 Az 1901—1905. évi törvényhozási ciklusban, a curiai választási bíráskodás kezdetén a margittai kerület ismét hallatott magáról. Az 1901. október 2-i választáson Örley Kálmán megyei tisztviselő, a szabadelvű párt jelöltje 1246 ;847 arányban nyert mandátumot, mely ellen Szathmári Mór budapesti hírlapíró, függetlenségi párti jelölt hívei petícionáltak. A választás megsemmisítésére, ill. jelöltjük képviselővé való nyilvánítására irányuló kérvényüket arra alapították, hogy a kormánypárti jelölt vesztegetés és etetés-itatás útján szerezte meg mandátumát. A dologban az volt csupán az érdekes, hogy a petícionálók nem pusztán állították, hanem a képviselőnek Beöthy László főispánhoz intézett bizalmas levelével alá is támasztották állításukat. Örley Kálmán néhány nappal a választás előtt Margittán írt levelében, amely a petíció mellé másolatban, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz pedig eredetiben csatoltatott, arra panaszkodott, hogy ellenfele rendkívüli agitációt fejt ki; a magyar községekben „valósággal lázít", azt ígéri, hogy szabad lesz a szeszfőzés, a dohánytermelés, „a kisebb gazdák földjei... nem lesznek elvehetők a tulajdonosoktól", a katonai szolgálat fél évig fog tartani, kortesei pedig az „oláhságra pedig pénzzel feküsznek rá". A kormánypárti jelölt beszámolt arról is, hogy már minden pénzét (8000 forintot) kiadta korteseinek munkadíj, fuvar és étkezési költség címén, és sürgősen 1000 forintot kért, különben kockáztatja a „biztos sikert". A levélügy közvetlenül a választás után kipattant. Örley Kálmán kínos helyzetében egyszerű kortesfogásnak minősítette a főispánnak szóló levél megírását, azt állítva, hogy szántszándékkal azért vesztette el a főispánnak címzett borítékba zárt levelet, hogy elterjessze magáról pénzhiányát. Beöthy László főispán is tagadta, hogy megkapta volna a levelet, ami nyilvánvaló is, hiszen Szatmári elismerte, miszerint a főispánnak címzett zárt borítékkal együtt jutott a kezébe. 6 6 A nagyváradi lapok részletesen beszámoltak a kúriai és a helyszínen meg60 Nv 1892. ápr. 29. 61 NH 1892. ápr. 29. 62 Sz 1892. ápr. 29. 63 NSzV 1892. máj. 8. 64 Somogyi Sándor hivatkozott művében (126—127. 1.) meglehetősen bizonytalan Arany személyes közreműködését illetően. 65 Nv 1892. máj. 19. és 20.; NH 1892. máj. 20. és 21., Sz 1892. máj. 20, NSzV 1892. máj. 22. Ezt a választást Lukács 903 :604 arányban nyerte meg Arany ellenében. 66 Nv 1901. okt. 3., 4., 6. 177
