Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
A választás nyomán kialakult heves sajtóvita közben a függetlenségiek petícionáltak, sőt a Btk. 181. §-a alapján választási vétség miatt bűnvádi feljelentést is tettek a választást levezető Sántha István választási elnök és munkatársai ellen. 5 8 A petícióban elsősorban azért kérték a választás megsemmisítését, mert Nagy Márton főszolgabíró terrorizálta jelöltjük híveit. „Önkényüleg" bezáratta a függetlenségi népkört, elfogatással fenyegette a jelöltet, és letartóztatta vezető embereit. A szavazatszedő bizottság a petíció szerint jogtalanul sok függetle nségi párti szavazót utasított vissza, ugyanakkor elfogadta a jelen nem lévők, ill. a halottak nevében leadott kormánypárti álszavazatokat. Vermes Mihály lakásán Széli Kálmán lelkész — Arany László sógora — a választási névjegyzékből gondosan kiírta az egyes községekből meg nem jelent választókat, s ennek alapján a Korona vendéglőben tanyázó gimnáziumi tanárok a készenlétben tartott vagy éppen az utcán talált emberek közül kiválasztottak egyet, akinek életkora megegyezett az illető szavazóéval, s azt előre kitanítva küldték a bizottság elé. Ezen, a korban egyébként gyakorta alkalmazott választási trükknek a segítségével sikerült elérniük, hogy — a választási záróra kitűzését éjfélig halogatván — többséget szerezzenek jelöltjüknek. A petícionálók a szerintük jogtalanul visszautasított szavazatokat Lukácséhoz hozzáadva, az álszavazatokat pedig a kormánypártétól levonva kimutatták, hogy a valóságos szavazati arány 848:755 volt javukra, minek nyomán Arany László mandátumának megsemmisítését kérték. Arany László 1892. március 3-án bejelentette, hogy nem kívánja védeni megtámadott mandátumát, mivel jelen sem volt a kerületben a választási aktus idején. A tekintélyesebb kormánypárti választók természetesen nem hagyták veszni az ügyet, hanem a házszabályok adta lehetőségekkel élve a választás védelmére keltek. Meghatalmazottjaik — dr. Vadnay Andor és Szikszai Lajos — dr. Nagy Dezsővel, a petícionálók rutinos képviselőjével szemben kétségbe vonták a felhozott visszaéléseket, maguk pedig azt állították, hogy a függetlenségiek izgatást, vesztegetést és fenyegetést követtek el, miáltal gátolták a választási szabadság érvényesülését. E szokásos szóbeli replikák mellett különös történeti fontosságot kell tulajdonítanunk a Nagy-Szalonta társadalmi helyzete c. védőiratuknak, amely betekintést nyújt nemcsak e választás előzményeibe, de 1861-ig visszamenően több adatot is tartalmaz a kerületi székhely társadalmi és politikai viszonyairól. A képviselőház VI. bíráló bizottsága sok szalontai választó jelenlétében 1892. március 29-én tartott nyilvános tárgyalásán foglalkozott az üggyel, majd másnap heves vita után 4:2 arányban vizsgálatot rendelt el. A vizsgálati végzés egyrészt a petíciónak megfelelően annak felderítését célozta, hogy a felhozott esetekben valóban utasíttattak-e vissza jogosult választók és szavaztak-e arra nem jogosult személyek, másrészt annak kiderítésére irányult, hogy — a védelem állításainak megfelelően — fordult-e elő olyan vesztegetés, fenyegetés, izgatás és megfélemlítés, miáltal egyes választók akadályoztattak az Arany Lászlóra való szavazásban. Arany László a vizsgálat kezdetén lemondott mandátumáról. Lemondása a házszabályok értelmében tárgytalanná tette a további eljárást; így a vizsgálat folytatása helyett a bíráló bizottság csakis az eljárás megszüntetését mondhatta ki. 5 9 A lemondás közvetlen indítékait nem ismerjük. Az Arany László személyes 58 Nv 1892. febr. 10. 59 KL92—96/705. (11., 429.) „22. dosszié"; E 1892. márc. 30., 31., máj. 5., 21. 176
