Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
A költő most sem vállalta a terhes feladatot, pedig megválasztása biztosabb lett volna, mint bármikor. 21 1 Amine híre ment visszautasításának, Nagyszalontán a két párt mindjárt újjászerveződött. Az „értelmiség" megmaradt Lovassy Ferenc mellett, míg „a köznép egy jelentős része" Beöthy Ákost, a hírneves reformpolitikus Beöthy Ödön fiát kérte fel, aki 1861-ben a vármegye alkotmányos aljegyzője volt, most viszont Komlóssy Antal provizórius másodalispán támogatását is élvezte. Az ellenjelölt személyénél és értelmezésre szoruló Deák-párti programjánál 1 0 is sokkal érdekesebb, hogy pártja korántsem alkalmi választási alakulat volt, hanem mélyen a város belső társadalmi ellentmondásaiban gyökerezett. Amint „Több választó" írta a Honnak, Szalonta „vagyontalanabb és alsórendű osztálya [.. .] alig másfél év óta a vagyonosabb osztály iránt felingerült [. . .]úgy szólván ellenséges hangulatban van". Az elégedetlenek vezetője Rozvány György volt, aki — mint ellenfelei szemére vetették — maga is a „vagyonosabb osztály" tagja volt, hiszen pusztát haszonbérelt. „Az izgatás és korteskedésnek ezen — még eddig páratlan példáját veszélyesebbnek tartjuk mind annál, mi eddig . . . történt. Mert a bevert fejek meggyógyulnak, s mámoros fők kijózanodnak, — de az egyszer elkövetett erkölcsi mételyt egy nemzedéken keresztül is alig lehet egészen kiirtani" — írták a Lovassy-pártiak. A Beöthy-párt — javarészt szavazati jog nélkül maradtak részvételével — két tüntetést is rendezett a városban. 3 1 Az 1865. november 27-i választáson Lovassy Ferenc 868:703 szavazatarányban szerezte meg a mandátumot, amely ellen Beöthy Ákos hívei az összeírás törvényellenességére alapított petíciót terjesztettek elő. Figyelmet érdemel, hogy Beöthy Ákos már a központi választmány 1865. november 17-i ülésén írásbeli óvást tett a szalontai összeíró küldöttség tagjaival szemben, akik „ellene oly határozott módon léptek fel, hogy képviselői elválasztását lehetetlenné tegyék", a választmány azonban arra hivatkozva, hogy az esetleges hibák törvényes úton orvosolhatók, nem foglalkozott az üggyel. Beöthy hívei — Nemes Kiss János, Nemes Kiss Ferenc és társaik — ugyanakkor előterjesztett reklamációját a november 21-i ülés tárgyalván, az abban előadottak javarészét mint puszta állításokat nem találta bizonyítottnak. Kénytelen-kelletlen egyedül a zsidó polgároknak az összeírásbóli törlését rendelte el, akik — bár be nem vett valláshoz tartoztak — „a törvény [1848: V. tc.]2. §-a ellenére, [. . ,]a választók közé beigtattattak". 3 2 A képviselőházhoz intézett panasz változatlanul azon alapult, hogy a kizárólag a Lovassy-párt híveiből álló összeíró küldöttség tevékenysége formailag és érdemben is hibás volt, csakis önös pártérdekeket szolgált. Az eljárási kifogásokat — a hivatalból történő összeírást, az utólagos reklamáció el nem fogadását — ehelyütt nem részletezve kiemelendőnek tartjuk, hogy a beírt választók száma lényegesen alatta maradt az 1861. évinek. Nagyszalontán pl. az 1861. évi 1141 választóval szemben csupán 746-ot írtak össze; javarészük régi jogú nemes lévén, közöttük csak mintegy 200 nem nemes volt. A Lovassy-párti ellenpetíció természetesen tagadta, hogy e csökkenés célzatosan történt volna, inkább azzal magyarázta, hogy korábban nem elég szigorral történt az összeírás, miáltal olya29 Csak itt jegyezzük meg, hogy 1865-ben a megyaszói (Zemplén vm.) kerület egy heves összeütközés miatt meghiusult első választása után szintén fel akarta kérni a költőt. KL-68/298. 30 PN 1865. okt. 19.; 1865. okt. 21., okt. 27. (Rozvány György „hites ügyvéd" válasza) 31 H 1865. okt. 27.; okt. 28. 32 OL Htt. 94 393—11—15—1865. Bihar vm. központi választmányának 1865. november 17-i és 21-i jkv-e: 15., 16., 32., 33., 34—1865. jkv. 171
