Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
nok is választójoghoz jutottak, akiket az a törvény szerint nem illetett volna meg. A Beöthy-pártiak — Nemes Kiss Ferenc ügyvéd és társai — szerint az öszszeíró küldöttség Nagyszalontán is 9 [magyar] hold földet tekintett a törvény által választójog egyik cenzusaként felállított 1/4 volt úrbéri telekkel azonos nagyságúnak, holott „itt az úrbériség csak ideáll volt". Ezen az alapon a kisebbségi párt hívei közül olyanokat is kihagytak, akik 6 katasztrális hold földbirtokkal rendelkeztek, holott ez elérte a volt úrbéri 1/4 teleknyi nagyságot. 3 3 A panaszosok szerint különösen sok kihagyásra adott okot a törvény által előírt másik cenzus, a 100 forint saját földből vagy tőkéből származó biztos évi jövedelem, aminek alapján a Lovassy-párti toronyőrrel, éjjeliőrökkel, városi fuvarosokkal, gyufa- és galand-szatócsokkal szemben kimaradtak az olyan 4—6 holdas Beöthypárti kisebb birtokosok, akik „ezen fekvő vagyonból és tőkepénzekből 200, sőt 300 forint jövedelemmel is bírnak". Végül a törvény szerint joggal tették kérdésessé az urasági tiszteknek: erdészeknek, ispánoknak e minőségükben honoráciorokként való összeírását is, amiről a törvény nem rendelkezett. Az összeírás valóságos társadalmi küzdelem közepette zajlott le. Erre utal az összeíró küldöttség tagjainak — ifj. Ercsey Sándornak, Szász Lajosnak és Szemes Péternek — a vármegyei központi választmányhoz intézett jelentése, amely a nehéz körülményekkel, különösen az őszi rossz utakkal magyarázza, hogy a törvény ellenére hivatalból, de a személyes jelentkezés lehetőségének biztosításával és a községi jegyzők előmunkálataira támaszkodva történt az összeírás, melynek során a cenzusok szigorú megkövetelése miatt Szalontán és Kötegyánban „több rendű kellemetlen jeleneteknek voltak kitéve". Beszámolójuk szerint Kötegyánban november 13-án 80—90 ember jelenlétében vették át a községi jegyző előmunkálatát, melyben 313 név szerepelt, holott a házszám is alig haladta meg a 350-et. Különösen sokallták a 100 forint biztos évi jövedelem alapján beírtak számát, akik között a legtehetősebbek is csupán 2—3 hold földdel és 2—3 igavonó jószággal rendelkeztek, miért is közülük sokat nem is vettek fel a hivatalos névjegyzékbe. A kihagyottak ugyan nem reklamáltak, annál inkább Nagy Ferenc községi bíró, aki „az összegyűlt nép előtt ismételt rendreutasítás dacára többször kijelentette, mikép a nép azon részétől, mely szavazásra be nem iratik, sem sem a katonaállítást, sem a közmunka teljesítést igazságosan kívánni nem lehet". Szavait a „felingerelt" nép" tetszéssel fogadta, az összeírókat pedig hangosan kárhoztatta. A nagyszalontai petíció a II. igazoló osztály elé került, amely a Beöthyt pártoló konzervatív Bartal György képviselőnek, egyben a Helytartótanács helyettes elnökének nem kis erőfeszítése nyomán"' arra hivatkozással, hogy a központi választmány, eljárásilag hibásan, érdemben nem foglalkozott a későbbi vesztes párt 139 írásbeli reklamációjával, Lovassy Ferenc mandátumának megsemmisítését véleményezte. Mielőtt véleményét a ház elé terjeszthette volna, megér ke33 Szalonta úrbéri viszonyait illetően megemlítjük, hogy egy 1847-es forrás szerint az úrbérrendezéskor bevallott és a remanentialis telkek aránya elképesztően torz képet mutatott (58,5:470); nyilván erre utalt az ellenpetíció. Mivel a helység az I. úrbéri osztályba tartozott, egy egész telek után 26 hold szántó és 8 hold rét, összesen tehát 34 hold földbirtok járt, így az 1/4 telek 8,5 hold földbirtokot jelentett, az összeírási cenzus mégis 9 hold volt (itteni számítás szerint 9900 négyszögöl). Persze a peticionálók által mondott 6 katasztrális hold földbirtok (9600 négyszögöl) még ennek is alig maradt alatta. Vö. Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után (Bp., 1968) 144—146. 34 [Szász Károly]: Egy képviselő napló-jegyzetei az 1865. december 10-kén megnyílt országgyűlés alatt (Pest, 1866) 77—78. 172
