Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)

ponti választmányi anyagot is. Ebből az egyébként töredékesen fennmaradt anyagból azonban ezúttal csakis a szorosan vett témánkat közvetlenül érintő részeket dolgozhattam föl, hiszen az 1848-ban bevezetett népképviselet teljes megyebeli története túlnőne témánkon.

3 Elöljáróban még csupán azt említem meg, hogy az 1848: V. tc. Bihar vármegye számára a külön kezelt Nagyváradot nem számítva 12 képviselő választását tette lehetővé. Ennek megfelelően a vármegye állandó bizottmánya a municipium területét 12 választókerületre osztotta.

4 E kerületi beosztás 1914-ig alig változott valamit. A megyebeli választókerületekről, különösen azok nemzetiségi összetételéről egy 1912-ben készült igen alapos statisztikai összeállítás tájékoztat bennünket. Eszerint az első világháború előtt a bárándi, a berettyóújfalui, a bihari, a hosszúpályi, a nagyszalontai és a székelyhídi kerület majdnem kizárólag, legalábbis túlnyomórészt magyar, a margittai és az ugrai erős román kisebbséggel rendelkező, de magyar többségű vegyes, a belényesi, az élesdi, a magyarcsékei és a tenkei választókerület pedig magyar kisebbséggel rendelkező román jellegű választókerület volt.

5 Az 1861. március 14—15-i Bihar vármegyei választások nyomán két petíció került a képviselőház asztalára. A belényesi kerületben, ahol 1848-as választás alkalmával vérengzések voltak

6 és „a magyarság a szavazóknak alig egyhatodát" tette, két román jelölt küzdött a mandátumért. A magyar nemzeti zászló alatt fölvonuló „magyar—román párt" jelöltje Pap János görög nem egyesült esperes volt, aki az értelmiségen — ti. a vármegyei tisztikaron — kívül „a józanon gondolkozó s el nem tántorítható nép többségére" támaszkodott; a kék-sárga-fehér, „idegen színű" lobogó alá gyülekező „oláh-párt" jelöltje pedig Paál [Pável] Péter ügyvéd volt, akit a kerület székhelyén működő görögkatolikus püspökség, a román gimnázium tanári kara és „a belényesi összes románság" pártolt. Az utóbbi jelölt és pártja kétségkívül román nemzeti törekvéseket vallott; egy Belényesi álnevű levelező még azt is tudni vélte, hogy ,,a román nemzet boldogságát s jövőjét Magyarországon kívül keresi".

7 Noha ezt később Paál támogatói nyilvánosan megcáfolták, bátran vállalták zászlajukat, melyet a főispáni beiktatás alkalmával is használtak és öntudatosan vallották : „ .. . mi . .. itt akarunk boldogok lenni, azon a helyen, amelyet az anya természet nekünk kijelölt".

8 A Pap János 881:352 arányú győzelmével végződő választás ellen maga a bukott jelölt és 40 híve — román tanítók, tanárok, görög nem egyesült és görögkatolikus lelkészek és több „belényesi lakos" — küldött petíciót a képviselőházhoz. A panaszosok szerint a választás előtti napokban a kerület egyik részében Kaffka Károly ügyvéd, választási elnök, másik részében pedig Sztupa Ignác főszolgabíró a falvakat sorraj árva „tiszti tekintély őket felhasználva" azzal ijesztgették a népet, hogy Paál Péter a püspökséggel együtt vissza fogja állítani a robotot és a dézsmát, a faizási jogot pedig elveszi. Hasonló állításokat tulajdoní3 Igen nagy kár, hogy Bihar vármegye központi választmányának a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött fondjában 1920 előtti anyag nem maradt fenn, az állandó bizottmányi jegyzőkönyvek alapján így is betekintést nyerhetünk a korábbi képviselőválasztások történetébe. Az Országos Levéltárban az általunk elsődlegesen használt petíciós iratok mellett ugyancsak található a bihari választásokkal kapcsolatos más anyag is. 4 HBmL Bihar vm. áb. 439—1848. jkv. sz. 5 OL Belügyminisztériumi levéltár, elnöki iratok 1914—19—24. Bihar vm. 6 HBmL Bihar vm. áb. 2138. és 2139—1848. jkv. sz. 7 S 1861. márc. 22., vö. PN 1861. márc. 29. (esti) 8 S 1861. ápr. 6. 164