Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
tottak Lázár Mihály alszolgabírónak is, aki esküdtjével és a perzekutorokkal a vaskohi úton érkező választókat a szavazási színhelyül is szolgáló városkocsma udvarába terelte, ahol „erkölcsi és anyagi erőszakot" követtek el velük szemben. Paál Péterék azt is panaszolták, hogy a főszolgabíró pénzígérettel csábította a szavazókat, amikor pedig ez nem vezetett célhoz, akkor hivatalos hatalmával visszaélve megfenyegette őket. Mindezt az elnök eltűrte, mi több, nem engedte meg, hogy a vesztes jelölt hívei a választási jegyzőkönyvet „megjegyzéssel" írják alá. A peticionáló párt két bizalmijának — Román Józsefnek és Boncz Áronnak — a választás harmadnapján, március 17-én kiállított 12 pontos nyilatkozata, amely több belényesi lakos bizonyítványával együtt a petíció melléklete volt, valószínűsítette a hivatali visszaéléssel párosult izgatás és vesztegetés megtörténtét. A ház III. igazoló osztálya ezen, nyilvánvalóan érdekeltek által kiállított nyilatkozatokat nem tekintette bizonyítékoknak, a bennük állított egyes tényeket pedig egyszerűen nem minősítette érvénytelenségi okokká. Kiemelendő azon megállapítás, hogy „a' választási elnök, 's a' választásnál jelen volt Bihar megyei tisztviselők bepanaszolt eljárását törvény ellenes beavatkozásnak nem tekinti". E vélemény jól illeszkedett az 1861-es képviselőház hasonló állásfoglalásaihoz, amelyekből megállapítható, hogy a képviselők a frissen újjáválasztott alkotmányos tisztviselőknek a választásokra gyakorolt befolyását éppenséggel nem vették rossznéven. 9 A vegyes nemzetiségű 1 0 margittai kerületben hárman is felléptek: közülük 1861. március 15-én az „értelmiség" által támogatott Miskolczy Károly, 1848— 1849-i alispán és bárándi képviselő 556 vokssal szerezte meg a mandátumot a 188, ill. 146 szavazatot kapott Klobusiczky Ágostonnal és Dobozy Istvánnal szemben. A Pesti Napló levelezője szerint a választók önállóan, éretten viselkedtek, bár a választás elhúzódása miatt Margitta választópolgárai közül sokan nem szavaztak. „Megválasztott szilárd jelleméért s alapos tudományosságáért közszeretet tárgya. Az értelmiség mind az ő részén állott". 1 1 A Klobusiczky-párt által 936 aláírással előterjesztett petíció a pártosan vezetett szavazás mellett a kerület lakosságának 1/3-át kitevő románságot sújtó összeírási kihagyások ellen tett panaszt. Az V. igazoló osztály vizsgálatot indítványozott, amit a ház a megyebeli Csengery Antal, valamint Almásy Sándor és Csiky Sándor ellenzése dacára, Ürményi Józseffel és Madarász Józseffel egyetértve el is rendelt, foganatosítására pedig a szatmári Domahidy Ferencet küldte ki. Az ő betegsége folytán végülis Décsey László szilágycsehi képviselő vizsgálta ki az ügyet, 1861. július 30-án kelt igen alapos jelentését és annak mellékleteit azonban a ház idő előtti feloszlatása miatt nem bírálhatta el. A vizsgálat nem igazolta a peticionálókat. Az állítólagos összeírási kihagyások kapcsán a vizsgálóbiztos azt állapította meg, hogy -— miként már 1848-ban is megtörtént 1 1' — egyes községek lakosai az összeíró küldöttség kapacitálása ellenére sem íratták össze magukat, attól tartván, hogy ,,a birtok bevallás által határaik felosztása czéloztatik". Vámoslázban olyan nagy ingerültség támadt, hogy az összeírok időnek előtte, előfogat nélkül voltak kénytelenek távozni. A panasz azon állítására, hogy kizárólag a későbbi képviselő híveiből álló össze9 KL61/III—34., 75.; KN61 I. 38. 10 A vizsgálóbiztos összesítése szerint a kerület 2504 választójából 1252 magyar, 750 román, 79 tót (szlovák) volt, a fennmaradó 423 között magyarok és románok egyaránt voltak. 11 PN 1861. márc. 29. (e.) 12 Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848—1849-ben (Az első népképviseleti választások) (Bp., 1962) 91. 165
