Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Egy angol utazó 1850 februárjában Bihar megyében és Nagyváradon
Mondanom sem kell, hogy egy ilyen jelenet során az én eltökélt megszállottságom a magyar politikai ügyekben való pártatlanságra nyomban helyt adott a magyarok szenvedései iránti rokonszenvnek. Oly mértékben, melyet ritkán éreztem, amikor az elnyomó magyar uralomról olvastam vagy hallottam. És ezeknek az embereknek mindent mondtam, amit csak leleményességem suggalt, hogy rámutassak a legmegfelelőbb módra, melyen visszatér az elveszett fiú az őt sirató édesanyjához. És itt ki sem tudom fejezni, hogy mennyire helyeslem azokat az erőfeszítéseket, melyeket Lord Palmerston tett követünk Sir Stratford Canning útján" — akinél nem hiszem, hogy van alkalmasabb vagy jobban megfelelő diplomata brit szolgálatban —, hogy előmozdítsa a törökországi menekültek közül azoknak a szabadulását, akiket csak a pillanat izgatott elhatározása ragadott el és akik nagyon is megérdemlik az együttérzést. Kossuth az éles eszű jogász világosan ismerte Ausztria Magyarországra vonatkozó törvényadta és történelmi jogait. Ö jól tudta, hogy magyar katonai erő megteremtése Pest központtal az osztrák birodalom egységének szétszakítása. Ő jól tudta, hogy egészen a forradalomig egyetlen osztrák miniszter sem merészelte volna megszüntetni a magyar alkotmányt, anélkül, hogy egész Európa fel ne háborodott volna a törvényesség mellőzése miatt. De azt is jól tudta, ha Magyarország az ököljogot alkalmazza, hogy széttörje az osztrák birodalmat, az bizonyosan maga után vonja, hogy Ausztria is az ököljogot alkalmazza a polgári Magyarországnak, mint „államnak az államon belül" való megsemmisítésére. Ö, az éles elméjű jogász jól tudta, hogy a magyar királytól az osztrák birodalom szétszakítására kikényszerített beleegyezést sohasem fogják eltűrni az alkotmányos osztrák császár felelős tanácsadói. És ő, a tapasztalt jogász és hírlapíró tudta azt is, hogy a törvények szentesítésének átruházása a koronáról a nádorra — aki bár a korona által javasolt személy, de a rendek választott tisztségviselője — gyakorlatilag a monarchikus alapelv kiiktatása az alkotmányból. Magyarország ugyanis nem egy távoli tartomány, hanem egy szomszédos királyság. Ö tudta azt is, hogy a Habsburg-ház szorosan, bensőségesen és elválaszthatatlanul azonos az Osztrák Bank hitelével. És azzal, hogy kitiltotta az előjegyzett tőkén nyugvó osztrák bankjegyeket akkor, amikor az itáliai nehézségek miatt szorított a csizma, erkölcsi és pénzügyi hadüzenetet küldött az osztrák birodalom katonai és pénzügyi integritása ellen. És tudta, hogy mindez Ausztriát arra készteti, hogy az ököljoggal szemben ököljogot alkalmazzon. Mindezt Kossuth tudta mint jogász. De ezt a magyarok nagy többsége nem tudta, mert tízezer ember között még egy alkotmányjogász sincs, hogy pontosan meg tudja mondani, hol végződnek a törvényes és megfontolt módszerek és hol kezdődnek a terrorisztikus és törvénytelen módszerek, melyek a szabályos alkotmányos cselekvés álarcát öltik fel. Ök csupán Jellasich betörését látták és a felháborodás ragadta el őket elfeledkezvén az előzmények láncolatáról, amelyek kiváltották ezt a lépést. Ha igaz, hogy Batthyány és Kossuth voltak a figyelembe veendő támadók, az ugyancsak igaz, hogy az osztrák miniszterek a legszilárdabb törvényes és történelmi alapon állva, ezzel a támadással nem szegezték szembe azt a teljes nyíltságot, egyenességet és őszinteséget, melynek alkalmazására Ausztria alapos és vitathatatlan jogai felhatalmazták őket. A lex 11 Palmerston, Temple Henry John viscount (1784—1865) angol államférfi, 1830—1841, majd 1846—1851 között külügyminiszter. Támogatta a szabadságharc törökországi menekültjeit az osztrák és orosz üldözéssel szemben. — Canning, Stratford sir, viscount (1788—1880) angol diplomata, 1827—27 és 1831—32-ben, majd 1841—1857 között nagykövet Konstantinápolyban, ahol sikeresen érvényesítette kormánya befolyását az orosz hatalmi törekvésekkel szemben. 158