Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A legeltető állattartás kutatásának néhány kérdése (Uradalmi vándorpásztorkodás)

uradalomnak, hogy a közbeeső majorságok pillanatnyi legelő lehetőségét is hasznosítsa. Mindebből csupán azt kell látnunk, hogy a vándorló nyájak puszta megfigyelésén túl érdemes mélyebb összefüggéseket feltárnunk. Mivel példánkban nem egyszerűen nyári vagy téli legelőváltásról van szó, ezt a formát uradalmi vándor pásztorkodásnak nevezhetnénk. Természetesen, ez tartalmában egészen más, mint a szabolcsi vándorpásztorkodás, akár a vlach, purzsás, kosarazó, vagy más eddig ismertetett forma. Más a tartási cél (meddő juhok gyapjú-, esetleg húshozamának növelése), más a juhtartó uraság és pásztor közötti viszony, általában az egésznek a tartalma. Jellemző, hogy Rácz Lőrinc is, mint több más társa, csupán átmeneti állapotnak tekintette a vándorpásztorkodást, s arra törekedett, hogy magának kisebb falka juhot szerezzen, amelyből családjával megélhet. Később, az 1930-as években ez sikerült is. Ekkor telepedett le Furtán, ahol házat is vett. 1945-ben kapott 8 hold földet, volt ekkor vagy 40 birkája s kezdett gazdálkodni. Később belépett a tsz-be, s itt ismét juhász lett, nyugdíjazásáig. Többé eszébe se jutott, hogy - mint a Szabolcs megyei vándorpásztorok - juhaival vándoroljon. Lényegében tehát uradalmi cseléd volt, akinek az volt a feladata, hogy az uradalom vezetőinek utasításait végrehajtsa. A furtai transzhumáló pásztort tehát nem lehet összetéveszteni tipikus, magatarti vagy paraszti sorstársaival, bár látszólag teljesen hasonló életformát élt, mint azok. Példája arra figyelmeztet, hogy a néprajzi szakirodalom óriási információs anyagát a jövőben erőteljesebben szelektálni kell, hogy az összefüggő rendszereket mélyebben elemezhessük. 11 Szabadtalvi József: Juhmakkoltatás az északkelet-magyarországi hegyvidéken. Műv. és Hagy. V. évf. (1963) 131-143. 274