Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Módy György-Kozák Károly: A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás (1972-1975)

omladozott íalai máig is fennállnak."

2 Fényes könyvének megjelenése idején Pray és Keresztúri adata, illetve véleménye nyomán már a Királyi könyvekbe is bejegyezték - a megkövetelhető egyháztörténeti vizsgálódások nélkül - most már, mint valamikor kétségtelenül létezett prépostságokat, külön-külön a monostorpályit, a nyírpályit és a herpályit is. A nagyváradi rom. kat. egyházmegye 1855. évi évkönyvében is az állt, hogy a Szent Pálról elnevezett premontrei prépostság Herpályon volt. Erre az adatra hivatkozott Osuáth Pál 1875-ben kiadott és széles körben elterjedt munkájában. Osuáth használt több olyan XV-XVI. századi okleveles adatot, melyek a falut váltakozva nevezik Érpályinak és Herpálynak. A település névadására vonatkozóan nemcsak azt a véleményét adta elő, hogy „E hely a körülte terülő erek és Szent Páltól kölcsönözte Ér-pál nevét", hanem feljegyzett egy helyi hagyományt is. Eszerint a torony bejáratánál a homokkőből készült felső küszöbkövön HAER : PAUL felirat volt bevésve. A rövidítés feloldása haereditas Paulinorum lenne, azaz a pálos szerzetesek birtoka. A falu pedig úgy nyerte nevét, hogy a latinul nem értő magyarok a rövidítést összeolvasták Haerpaulnak, amiből azután Herpály lett. A valamikor állítólagosán meglevő feliratos kőről Osváth által feljegyzett szájhagyomány azután bekerült jóformán minden Herpályt említő írásba. Számunkra sokkal fontosabb az, hogy az ő idejében már csak egy toronynak a romja állott, de említi a körülötte levő „mély sáncokat". Ez szerinte azt mutatja, hogy „valaha e hely is erősség volt":'' Lássuk, mit tudunk arról, hogy hogyan pusztult el a herpályi templommaradvány annyira, hogy a múlt század közepe után már csak egy torony maradt meg. Herpály puszta a XIX. század első felében több földesúri családé volt, így a Marosy és Csanády családoké is. 1844-ben tagosítás során a herpályi pusztának az a része, ahol a romtemplom volt, a Tardy család birtokába került. A mély árkok a templommaradványok körül megvoltak s azok a Berettyó tavaszi áradásának egy részét levezették. 1842-ben még állott az északi toronynak mintegy 12 méter magas maradványa, ekkor lebontották és tégláit beépítették a berettyóújfalui református templom orgonaalapjába. A birtokos 1854-ben vízfestményt készíttetett a déli toronyról s ezután „annak felső emeletét lehordatta, mert a falazat ledőlésétől lehetett tartani, annyira kifelé dőlt annak egyik oldala." 1858 körül pedig a templomdombot körbevevő árkot behúzatta, feltöltette. E földmunka során egy kb. 20 kg súlyú harangdarabot találtak, erről a családi hagyomány annyit örzött meg, hogy az egy az újabban öntött harangokénál keskenyebb és magasabb, feltehetően díszítetetlen harang2 A két újkori Bihar megyei falu, Monostorpályi és Hosszúpályi egyetlen nagyhatárú kora Árpád-kori falu két részéből önállósult a XIII-XIV. század fordulóján. A falu XII. századi neve Pályi lehetett. Az első okleveles említésben - 1219 - Nyírpályinak „villa Pauli de Nyr." írták, de 1220-ban is csak egyszerűen Pályi - „villa Pauli". Az Ákosnemzetség bizonyosan X. századi birtoka, itt állott a nemzetség első monostora. A XIII. század végén három részbirtokra oszlott. A XIV. század második évtizedében már két falu - Majspályija és Ernefiaistvánpályija kerül elénk. Az utóbbinak a neve a század harmadik évtizedétől újra Nyírpályi, itt állt a monostor s ezt az önállósult falut hívták 1415-től Monostorpályinak. A másik falu 1404-től adatolhatóan Hosszúpályi néven szerepel. Lásd Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Település- és Népiségtörténeti Értekezések 5. sz. (Budapest, 1940) 317-318. és Györfíy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A-CS. (Budapest, 1963) I. 650-651. - Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I—II. (Pest, 1851) I. 103-104. 3 Osváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása (Nagyvárad, 1875) 255-257. 50