Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Dankó Imre: A Bihari Múzeum története

Daiikó Imre A Bihari Múzeum története A történelmi Bihar vármegye valóságos ország volt. így élt a köztudatban és így írt róla K. Nagy Sándor is.

1 Ez a hatalmas kiterjedésű megye két nagy vidékre, azonbelül számos kisebb földrajzi és néprajzi egységre oszlott. A bihari hegyvidék merőben különbözött a síkságtól, a Nagy-Alföld keleti peremvidékétől. A hegyvidéken főleg a folyók völgyei különültek el egymástól, az alföldi részeken is a vizek alakítottak ki kisebb tájegységeket: az Érmelléket, a Sárétet, a Körösközt stb. A földrajzilag élesen két részre tagolt megye népiség tekintetében is megoszlott. Altalánosságban elmondhatjuk, hogy a hegyvidéket inkább románok, az Alföldet pedig magya10k lakták. A népiségkutatások, a néprajzi és a helytörténeti kutatások korán a bihari népcsoportok felé fordultak. Kutatóink és kutatásaik közül kiemelten Györííy Istvánra kell gondolnunk, aki Délbihar lakosságának történeti alakulását példaszerűen feldolgozta." Ennek a sokrétű, változatos földrajzi és történeti, nem különben társadalmi képet mutató tájnak természetes és egyben történeti központja Nagyvárad volt. Várad úgy települt, hogy egyaránt központja lehetett a hegyvidéknek és az alföldi részeknek. Igazi peremváros volt, amelynek hadi jelentősége is korán nyilvánvalóvá vált. A katonai szerep mellett itt összpontosult a közigazgatás is és a művelődési élet is. Ez utóbbi már az egyházi művelődés időszakában is, hiszen a váradi püspökség egyike volt az ország legrégibb, legnagyobb és legmélyebb művelődési hatásokat kiváltó püspökségeinek (Szent László kultusza, Janus Pannonius, Ipolyi Arnold, Karácsonyi János, Bunyitay Vincze stb.). A reformáció idején mövelődési szerepe csak nőtt, híres iskolája, amikor Nagyvárad eleste után menekülni kényszerült, Debrecen kollégiuma fejlődésének adott nagyobb lendületet. Itt szerveződött a románság kulturális élete is (gör. kath. püspökség stb.), ami legmagasab'bia Josií Vulcan munkálkodásában, a Família című lap körül fejlődött ki.' A „világi műveltség" a város gazdasági és társadalmi fejlődésével párhuzamosan széles körűen terjedt és országos viszonylatban is élénk, színvonalas volt. A Pecze-parti Párizs, Ady Endre, a Holnap Váradja országosan élenjáró szellemi életet élt. Várad egyéni fejlődésének nagy hátránya volt az, hogy a megye többi helységei alig fejlődtek. Váraddal szemben mind gazdasági, mind társadalmi és természetesen kulturális fejlődés tekintetében messze elmaradtak. Ez mutatkozott meg a bihari múzeumügy terén is. Az óriási megyében egyedül Nagyváradon alakult múzeum ; a Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet Múzeuma, 1871-ben. A múzeum gyorsan fejlődött, már 1896-ban új, saját épületébe költözött, amihez 1910-ben két újabb termet építettek/

1 A múzeum gyűjteménye két részből állt: könyv- és levéltárból, valamint régiségtárból és képtárból. Ez a beosztás, a gyűjtemény természete 1 K. Nagy Sándor: Bihar-ország. I—

III. (Nagyvárad, 1883. Második kiadás: 1884.) 2 Györtfy István: A Feketekörös-völgyi magyarság települése. Földrajzi Közlemények XLI. érvf. (1913.) 10. sz. 451-552.; Dél-Bihar népesedési és nemezetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta. Uo. XLIII. (1915.) 6-7. sz. 257-293.; Dél-Bihar falvai és építkezése. Néprajzi Értesítő XVI. (1926.) 104-129.; XVII. (1927.) 99-114. stb. 3 Centenar „Família". 1865-1965. Muzeul Regional Crisana, Oradea, 1965. 218. p. 4 Magyar Minerva (1912-1913.) V. évf. (Budapest, 1915.) 445-446. "349