Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Korompainé Szalacsi Rácz Mária: A bihari házikenyér

Korompainé Szalacsi Rácz Mária A bihari házikenyér Gazdasági és társadalmi életünkben az utóbbi harminc esztendőben végbement alapvető strukturális változás döntően befolyásolta a népi kultúra alakulását. A hagyományos paraszti életforma felbomlása a magyar néprajztudományt sürgető feladatok elé állította. Megyénk bihari részének néprajzi gyűjtőfeladatai között az egyik legfontosabb a népi táplálkozás kutatása.

1 A táplálkozás tárgyköréből a kenyérsütéssel kapcsolatos bihari kutatásaim eredményeit ismertetem. Gyűjtőterületem a történelmi Bihar vármegye Hajdú-Bihar megyéhez csatolt része. Három földrajzi tájegység alkotja: a Nagy-Sárrét, a Kis-Sárrét és a Berettyó völgye.

2 A mult század végéig, a rétség lecsapolásának befejezéséig erősen vízjárta, mocsaras terület volt, a földművelés csak mellékfoglalkozásnak számított. Szűcs Sándor így ír erről: „Szántani, vetni csak az aránylag igen kevés ármentes területeket, az ún. szigeteket és az ezek kanyarulatában levő hátakat lehetett, ezekre a helyekre is hajóval vitték be az ekét és hasig érő vízben gázoltatták, vagy ennél is mélyebbre úsztatták be a lovakat. A termést is hajóval lehetett kihozni. Éppen csak hogy megtermett az esztendei kenyérnek való."

! Ilyen körülmények között a szemestermény tárolása különös gondot fordítottak. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a jó termésű években elvermelt gabonát hosszú ideig károsodás nélkül tartották

5 A terület fő kenyérgabonája a búza, a rozs és a kettő keverékéből származó kétszeres volt. Fényes Elek már a múlt század első felében megjelent művében megemlékezett erről : „Bihar vármegyének két fő termeivénye van, tudni illik a' tiszta s a kétszeres búza és tengeri. Ugyanis a' magyar főképpen tiszta 's kétszeres búzakenyérrel, az oláh pedig tengerikenyérrel vagy máléval él."

0 Az első világháborút megelőző időszakban még a búzáéval azonos nagyságú vetésterületen termeltek kukoricát, amely a kenyérgabona pótlásaként valóban szerepet kapott az emberi táplálkozásban. A rozs vetésterülete fokozatosan csökkent.

1' Újabban a bihari részek fő termeivénye a kukorica, csupán 1 Varga Gyula: Megyei néprajzi gyűjtőfeladatok a bihari részen. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1962-64. - (Debrecen, 1965) 69-73. 2 Az alább felsorolt helységekben végeztem gyűjtőmunkát: Ártánd, Bagamér, Bakonszeg, Berettyószentmárton, Berettyóújfalu, Bihardancsháza, Darvas, Hencida, Kornádi, Konyár, Körösszegapáti, Nagykereki, Nagyléta, Szentpéterszeg, Szerep, Újléta, Vértes. 3 Szűcs Sándor: Néprajzi vonatkozások Bihar vármegyében. Bihar vármegye (Szerk. : Nadányi Zoltán Budapest, 1938) 164-247. 4 Iváncsics Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1958-59. (Debrecen, 1960) 111-123. 5 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapota statistikai és geographiai tekintetben, IV. (Pest, 1839) 39. 6 Berényi Dénes: Mezőgazdaság. Bihar vármegye, i. m. 112-121. 285