Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Korompainé Szalacsi Rácz Mária: A bihari házikenyér

ezután következik a búza. Rozsot csak Üjléta, Bagamér és Álmosd határában termelnek. Gyűjtőterületem határmenti falvainak egy részében román, illetve román eredetű lakosság él. Kenyérgabonájuk búza, kenyérkészítési módszerük megegyezik a magyarságéval. Táplálkozásukban korábban nagy szerepe volt a kukoricádarából készített pépes ételeknek és a kukoricalisztből sütött tésztaféléknek. A kenyeret is málélisztből készítették, csak a kovásza volt búzalisztből. A kukoricakásából és a kukoricalisztből készített eledelek Biharban sokkal elterjedtebbek, mint a szomszédos Hajdúságban - ezt a jelenséget a románság hatásával magyarázhatjuk. Régebben a szárazmalmokba vitt gabona nagyobb részét kenyérlisztnek, kisebb részét finomlisztnek őrlették, akkoriban még mindenki a saját gabonájából készült lisztet kapta vissza. Most a bevitt őrlenivaló helyett cserelisztet adnak, egy mázsa búzát - a minőségétől függően - a következő arányban cserélnek be: 1. 38 kg kenyérliszt 2. 40 kg kenyérliszt 25 kg nullás liszt 22 kg nullásliszt 25 kg korpa 22 kg korpa Ha a munkaegységre kapott gabona lisztje fogytán van, akkor az üzletből vásárolnak csomagolt lisztet. ínséges időkben a kenyérliszthez kukoricalisztet kevertek, a II. világháború éveiben málékenyeret ettek. Ekkor újra használatba vették kukoricaliszt készítésére a kézimalmokat, a derálókat, és az őrleményből ismét vámot vettek, mint hajdan, amikor gabonalisztet őröltek rajtuk. A még meglevő derálókat most is számontartják minden faluban, állati takarmány készítésére használják is. A legrégibb típusú derálót Berettyószentmártonban találtam, hajtószerkezete a felső kőbe ágyazott fadarab volt. Általánosan elterjedt a keretes deráló, amelynek hajtókarja fakeretre van erősítve. 286 1. kép